Az élet egy játék

Így utólag bepótolni az elmúlt napok történéseit, kicsit megerőlteti az agytekervényeimet. Viszonylag laza napot tudhatok magam mögött. Bár sajnos napközben részese lettem egy beszélgetésnek, ami eléggé tanulságos volt. Igyekeztem közben másra koncentrálni, de akaratlanul csak meghallottam számomra kedves emberke panaszkodását, elszomorító és kilátástalan helyzetét. Fura nap volt a mai. Már csak azért is, mert érdekes módon, teljesen véletlenül alig 2 órán belül 4 számomra "idegen" ember is gratulált doktorrá avatásomhoz. Őszintének tűnő jókívánságaik nagyon jól estek, és igazán jól esett, hogy csak ezért hívott fel valaki, ahogy rögtön meglátta nevem előtt a dr-t :) Pedig a nagy esemény nem most volt.... Itthon a helyzet még mindig változatlan. Festő fest, Csilla pakol és takarít és takarít :) Röviden most csak ennyi :)

" Senki sem kérdezte akarsz-e megszületni,távozásodról is más fog dönteni. Ám a közte levő idő a TE kezedben van használd ki okosan!!! "

Mi is történt ezen a napon? Reggel a kollégák szülinapi jókívánságaikkal fogadtak, majd meglepetésemre a délelőtt folyamán néhány kedves telefonhívás is érkezett. A munka szokásos tempóban és kedvben telt. Nehezen akart 4 óra lenni. Sikerült pár perccel korábban elillannom, mivel igyekeznem kellett, hogy zárás előtt pár üzletbe bejussak. A festő ma kezdte itthon a munkát. Nagy melo előtt állunk, hiszen az egész hát megszépül. Épp ezért kellett festékboltba is bemennem, hogy minden szobába vegyek valami szép bordűrt. Nagy feladat volt ez számomra, a választás is nehezen ment, de azért sikerült. Ezen majd már csak a szobám színének kiválasztása tesz túl... Hazaérve, nem igazán tudtam segíteni, így hirtelen ötletből fakadóan úgy döntöttem, hogy elmegyek Szemesre és lepakolom Felség kiállítását. Megkértem barátnőmet, hogy segítsen nekem, vagy legalább tartson szóval, miközben én pakolok. Jött is lelkesen, és amíg felpakolni több mint 5-6 órába tellett, addig a leszedés pikkpakk szinte alig fél óra alatt sikerült. Gyorsan ment, már csak azt kellett megoldani, hogy hol helyezem el addig a képeket, amíg a gazdája el nem szállítja őket. De ez is sikerült és biztonságos helyen tudhatom a fotókat. Egy rövidke beszélgetés és fagyizás után itthon még tettem egy kicsit a dolgomat, majd tévézés közben bealudtam.

Vasárnap. Üde, friss, korai ébredés után indultam is itthonról a megbeszéltek szerint. Útközben begyűjtöttem a finom reggelinek valót, omlós fonott kalácsot, mazsolás kakaós kuglófot, egy kis sajtot és felvágottat. Mivel abszolút nem volt még így hajnalban forgalom egész jó tempóban tudtam haladni, és majdnem sikerült pontban 8 órára megérkeznem. Szerencsémre Bigyó Felség már a csengetésem előtt kinyitotta a szemeit, így kicsit nyomi arccal fogadott az ajtóban. Ígéretemhez híven, sürgés-forgás után ágyban tálaltam neki a reggelit. Majd egy kis lustizás után kilátogattunk a bolhapiacra, ahol begyűjtöttük kakukkos órám maradék részét. Kívülről most már nagyon szép lesz, már csak majd működőképes állapotba kellene hozni. Talán egyszer majd valaki ebben is segít nekem :) Kint a piacon nagyon sok érdekes dolgot láttam. Bőven volt időm nézegelődni, így alaposan figyeltem. Meglepetésemre hazai ismerősökkel is találkoztam a vásárcsarnokban. Ki gondolta volna, hogy többmint 70 km-re, pont velük futok össze. A délelőttbe még belefért egy kis teszkózás és intersparozás is. Majd visszaérkezve Felség birodalmába, megajándékoztam kedvenc cicáját egy kis finom szardíniás falatokkal s hogy lássa Felség milyen rendes szolgálója vagyok elmosogattam, kicsit porszívoztam. Ebéd után meglepetésemre kedves invitálásban volt részem. Azonban sajnos nem volt nálam fürdőruha, így erről le kellett mondanom. És ekkor jött a hirtelen ötlet.... Menjünk Sümegre, nézzük meg a várat! Egy kis tanakodás után csak elindultunk és közel egy órás út után megpillanthattam az óriási hegytetőn a nagy kővárat. Fantasztikus szülinapi ajándék volt ez számomra. Igazi élményben volt részem, nagyon jól éreztem magam. Kedves Felség, köszönöm ezt a boldog napot! Bár az öltözékem nem éppen volt kényelmes ehhez a túrához, de a nagy élmény feledtetett velem minden kényelmetlenséget. Magas sarkú papucsban iszonyatosan meredek dombot mászni és így megközelíteni a várkaput, nem éppen tűnt jó ötletnek. Aztán papucs le, és irány mezítlább a pálya. A nagy izomhúzódás miatt eleinte még nem is éreztem, és csak utólag érzékeltem, hogy rettenetesen ég a talpam. Akkor tudatosult bennem, hogy valószínű felégett, ahogy sétálgattam a forró köveken. Sebaj, az élmény ezt is feledteti :) Köszönve Felség leleményességének, igazán egyedi bánásmódban volt részünk. Külön idegenvezető karolt fel bennünket és érdekes mesékkel megfűszerezve mesélt a vár és a kor történelmi eseményeiről. Sok értékes információval gazdagodtunk. Bent a várudvarban belecseppentünk egy várjátékba. Mókásan előadva, korhű ruhákban elevenítették fel a vendégek előtt a kor szellemének egy részét. Sétálva a várfalon csodálatos kilátás tárult elénk. Sajnáltam, hogy a vár egyrésze jelenleg le van zárva restaurálás miatt, ezért nem lehetett körbejárni. Tavaszra ígérik a helyreállítás befejezését, különösen szépnek ígérkezik a teljesen felújított kápolna is. Sok mindent lehetne mesélni a várról és a bent töltött időről. Számomra nagy élmény volt, hiszen amúgy is közel áll hozzám a középkor , nagyon szeretem a várakat, és ha tehetném szívesen visszacseppennék abba a korszakba. Bár egyesek szerint, ahogy a kinzókamrában is láttuk a boszorkányok sorsát , biztos hogy engem is máglyán égetnének el :) Egyéb kínzóeszköz hiányában Felség kalodába záratott, majd szíve csak megkönyörült rajtam, és inkább társaságomat választva továbbvezetett útunk az Aréna irányába. Egy kis séta és jégkása fogyasztása után bekéretőztünk az Arénába, hogy a lovagi tornát megnézzük. Igaz, csak a második felére sikerült bejutni, de így is volt még majdnem fél óránk, hogy tátott szájjal figyeljem az ügyesen harcoló lovagokat. Csodálatos korhű ruhákban játékos, harci feladatok során mutatták be ügyeségüket, és a legjobbat közülük a várkisasszony egy szál vörös rózsával jutalmazta. A bemutató után utunk a helyi ferences templomba vezetett, ahol egy mise zárórészébe cseppentünk épp bele. Egy kis testi lelki phenés után, kivülről megtekintettük a plébánia templomot is. Majd némi keresgélés után azt hiszem megtaláltuk Sümeg legjobb cukrászdáját. Egyedi receptekből készült, sajátos ízvilágú, isteni süteményeket kóstolhattunk meg. Nagyon nehezen sikerült választani, legszívesebben mindenből falatoztam volna egy keveset. Ám a végén mindegyikünk tányérjára került többféle süti, de a legjobban nekem a mogyorókocka ízlett. Gyorsan eltelt a délután, sajnos beesteledett és indulni kellett haza. Útközben sofőröm nem hagyta csökkenni az adrenalin szintemet, éles kanyarokat elképesztő gyorsasággal próbált bevenni, én pedig mindezt szememet, fülemet befogva, összeszorított fogakkal vészeltem át. Ennél már csak az volt számomra félelmetesebb pillanat, amikor még fent a várban láblógatva üldögélt a várfalon. Nah akkor nem hogy szólni, de még ránézni se mertem :) Simán, rendben és egyben hazaérkeztünk. Amint kinyultunk az ágyon hulla fáradtság uralkodott el rajtunk. Engem különösen hatalmába kerített, hiszen értelmetlen emlékképek jelentek meg előttem, amelyek logikátlan összefüggésben törtek a felszínre. Nem sok hiányzott, hogy ne aludjak be vendéglátómnál. Szívesen maradtam volna még, de másnapi korai teendőim miatt indulnom kellett haza. Siettem, nyomtam a gáz, mert éreztem, ha monotonon gurulok csak akkor mégjobban fenyeget a kormány mögötti elalvás. Itthon csak bezuhanatm ágyamba és már a Kiskacsa fürdik fekete tóban dalt sem kellett elénekelnem, mert ahogy letettem a fejem máris aludtam.

Ui: Mindenkinek szeretném megköszönni azt a sok jókívánságot, amivel elhalmoztatok. Köszönöm!

Egész héten arra vágytam, hogy végre hétvége legyen, és majd sort kerítsek végre a pihenésre. Végre, végre...Végre tegnap már nem kellett dolgoznunk, hiszen ünnep volt, azonban ugyebár mégsem tudtam pihenni. Ennek meg is lett az eredménye, óráról órára nyűgösebbnek éreztem magam. Éjjel, amikor végre értettem a szép szóból és végre erőtvettem magamon, lefeküdtem. Bíztam benne, hogy reggelre majd végre minden happy lesz, azoban hajnali fél 7-kor kopácsolásra ébredni (mert apu bort fejtet) nem igazán volt kellemes. Arról már nem is beszélek, hogy kivörösödott, picire húzódó szemeim, csak úgy dülledtek a kialvatlanság miatt. Végre kaptam időpontot, így két hét után és 9 órára Zsókához indulhattam, egy kis nyisz-nyiszre. Végre nem késtem el, mivel az előttem lévő kuncsaft válogatása miatt, még várnom is kellett. Közel kettő óra hosszát időztem kényelmes székében és kb. 3 centivel rövidebb hajjal és egy kis ezzel azzal távoztam. Végre... azt hittem sosem lesz vége. Amíg a hajszárító alatt ültem, hogy nehogy véletlenül bealudjak, figyelmemet csajos újságok lapozgatásával mulattam. El is töprengtem azon, hogy amióta itthon is van netem, egyre kevesebb újságot veszek, hiszen ma már minden fent van interneten és ráadásul részben ingyen is van. Megállapítottam, hogy mennyi pénzt spórolok így meg. Ugyanakkor elgondolkoztam azon is, hogy ha már nem veszek újságot, megmarad az a pénz, vagyis mégsem, mert nyomát annak nem látom. Akkor most hova is folyik el az a pénzecske? :) Fodrászkodás után egy kis bevásárlás, ez-az, majd végre indulhattam haza, hogy végre eldőljek ágyikómba. Most még saját magam testi és szellemi kimerültségének mielőbbi "orvoslását" is fontosabbnak és szükségesebbnek éreztem (végre), így önszántamból lemondtam délutáni programomat és az álommanók társaságát választottam inkább. Aludtam és aludtam.Végre. Elsőre majdnem 2 óra hosszát, aztán kis szünet után még 4 órát. Valamivel tisztább fejjel ébredtem, de a lustaságom hamar eluralkodott rajtam így az estét is ágyban töltöttem. Bár az alvás már nehezen ment, inkább tévéztem, de aztán jól bevált technikát alkalmazva csak álomra hajtottam a változatosság kedvéért végre a buksimat.

Reggel nagyon jól esett kicsit tovább lustizni, bár Petiék érkezése gyorsan végett vetett ennek. Pedig nagyon fáradt vagyok,így estére sem sikerült kipihennem még az eltelt hét stresszes napjait. A délutáni tervezett alvásom is kimaradt, mert nem tudtam ellentmondani anyunak és kimentünk Boglárra a borhétre. Valami lappang bennem.... Gyorsan végigszaladtunk a helyszínen, és meg kellett állapítanom, bár a hömpölygő tömeg miatt nagyon még nézelődni sem lehetett, hogy mintha idén kipakolósok tekintetébn gyérebb lenne a kínálat. A szokásos borászok utcája, a kézművesek utcája, ilyen olyan kipakolósok, vidámpark mellett rengeteg kajálós sátor és 2 nagy színpad tele programokkal vonzza azt a sok ezer embert, aki ellátogat Balatonboglárra. Parkolóhelyet is nehezen találtunk, valahol nagyon messze sikerült csak leállni,így elég sokat kellett gyalogolni. Türelmem az végesnek bizonyult a tömegben :) Hazaérkezve tettem a dolgomat, majd egy gyors küldetést teljesítve meglátogattam a nagymamámat. Egész délután egy beszélgetésre vártam, ami sajnos részben kudarcba fulladt. Nem tagadom fáradtságom, nyügösségem is oka volt annak, de valahogy csalódás töltött el, és a másik részéről kissé érdektelenséget és a lelkesedés hiányát is éreztem. Lehet túlreagáltam ezt is, de bántott a dolog. Igaz a végére kivánságműsor lett, de most már hogy kérjek bármit is a szülinapomra, amikor a helyzet miatt én már ráerőltetésnek érzem :( Pedig olyan klasszul elterveztem... Azt hiszem lassan csak aludnom kellene, mert a receptoraim már hülyeséget alakítanak ki a fejemben.

A mai nap enyhén hullámzó volt. A reggeli felfele ívelést a déli órákban kissé lejtős süllyedés, majd hazaérve a munkából erős emelkedés, aztán az esti órákban pedig zuhanás jellemezte. Reggel fél 8-kor első utam a jegyzőhöz vezetett. Rövid szakmai konzultáció miatt kerestem fel. A közelgő választások meglehetősen felpörgették a teendőimet, főleg így, hogy lelkesen gyűjtöm az ajánlószelvényeket. Napközben a kisebb nagyobb akadályok rugalmas átugrásával, többszöri egyeztetések eredményeképpen gördülékenyen sikerült elvégezni a feladatokat. Bár a déli órákban egy keresztbeszervezéssel és kissé nyügös reagálásokkal próbálkoztak elszomorítani a napomat, de ekkor még ez nem sikerült. Vígaszt leltem kedvenc meggyes mákos fagyimban :) Úgy érezve, hogy minden készen áll a hétvégi eseményhez, mind aki jól végezte dolgát megkönnyebbülve pattantam be az autóba és indultam haza felé. Egy-két küldetést még igyekeztem teljesíteni, de sajnos nem igazán jártam sikerrel. Itthon jó hírek fogadtak. A fűtésszerelők már csak holnap jönnek , és a festővel is sikerült megegyezni,hogy hétfőn kezdje a munkát. Ez azért volt nagyon jó hír, mert így talán nagyobb esélyt látok arra, hogy összejön a tervezett hétvégi program. Bár ez még múlik egy másik személyen is... Akinek igyekeztem elújságolni, hogy a cél érdekében sikerrel jártam, de sajnos nem volt hajlandó velem kommunikálni. Mindennek biztos oka van, ám azért igazán illő lett volna, ha legalább egy mondatot visszaüzen, hogy "izé, bigyó ez van", főleg miután tényleg aggódtam az állapota miatt. De sebaj.... Szóval lépjünk! Bár kicsit elszomorít... Nagyon vártam már, hogy eljöjjön ez a mai nap. Eléggé kimerítő volt ez a hét, zsúfolt, sok munkával teli. Elfáradtam, Nem szoktam én ennyit dolgozni :) El is szunyokáltam ma egy kis időre a híradó után. Este megnéztem a Döglött akták című sorozat egyik epizódját, és eléggé meghatott a történet. Sokat morfondíroztam, hogy vajon én hasonló helyzetben mit tettem volna? Túl érzékeny vagyok mostanában...persze a napvégére csak eltörött a mécses.

Nicsak, nicsak! Ugye ugye? Mit látnak szemeim? Biztos egy-két kedves ismerősömben megfogalmazódik most ez a pár kérdés. Nem számítottatok erre, igaz? Arra, hogy visszatérek :) Bevallom őszintén nem terveztem, nem foglalkoztatott a gondolat. Igaz, ami igaz jól elvoltam blogírás nélkül is... A számomra fontos emberek, és azok, akiknek én is fontos vagyok blogolvasás nélkül is teljesen képben vannak a velem történt dolgokkal, ezzel-azzal, lehet hogy mindennel :) Bepótolni ezt a kimaradt időszakot már képtelenség. Valójában nem is az a célom, hogy a jövőben mindenki innen tudjon meg rólam ezt-azt, nem lesz az, hogy "ha olvastad volna a blogomat, tudhatnád" :) Mint egyeseknél.... Nem lesz sírás, rívás, rimánkozás sem. Viszont lesz kemény őszinteség és igazság, persze megfűszerezve tartalmilag ezzel-azzal :)

Kényelmesen indult a nap. Fél 10-re kaptam időpontot a fodrászomtól, de előtte még egy könnyed reggeli és egy kis ideoda jövésmenés mégis belefért. Meglepően gyorsan végeztünk Zsókával, másfél órát töltöttem a székében :) Ujjongva fogadtam a jó hírt, hogy kisbabát vár, és csuda jó érzés volt látni kivirult arcát, amikor a már pocakos napokról mesélt. A délelőttbe még belefért egy kis vásárlás is. Bár nem igazán akartam pénzt költeni, de bizsergető ötletem megvalósulásának kellékét nem hagyhattam ki :) Aztán tűzés haza, mert már lassan két napja halogatott takarítás , mosás nem várhatott tovább. Nagyon nehezen vettem rá magam, a közbeiktatott ebéd és a kis szieszta az asztalnál még jobban csak lustizni vágyást hozott ki belőlem. De aminek meg kellett történnie megtörtént :) Délutánra pihenést, kis olvasást és filmnézést terveztem. Terveztem, mert csak a könyv polcról való levételéig, a tévé bekapcsolásáig jutottam, aztán éreztem már ragadnak le a szemeim.... Felébredni telefoncsörgésre kicsit ijesztően hatott. Bár nagyon kellemes dallam szólal meg, amikor egyesek hívnak, de mégis úgy riadtam fel és hirtelen azt sem tudtam, hogy mi van, nem pedig azt, hogy hol lehet a telcsim :) Váratlanul ért a hívás, az invitálás pedig méginkább. Egy kis észhez térés után elfogadtam, és majd indultam "vendégségbe". Siettem, mert minél több időt és minél klasszabbul szerettem volna eltölteni. Kellemes volt, nagyon jól éreztem magam... még bele is remegtem :) Bár marasztaltak, én most mégis hazajöttem. Itthon aztán már csak eltelt az este. Egy kis csevegést követően végre 4 nap után megnéztem a XXI. század legutolsó adását, amely Madonnáról szólt. Mivel a vége felé már alig tudtam nyitva tartani a szemeimet, így fejemre húztam a takarót és elalukáltam :)

"Az mindig rádfér,hogy lecsillapodj. Előre 50 évre tudom, hogy mi lesz. Úgysem bírod ki :) Szerintem, felnézne rád, ha kibírnád :)" Imho Kedves, betartom amit ígértem. Nagy a tét :) Bár szívesen látnálak, amúgy itt a Balcsin, de lehet hogy most én még szívesebben mennék Békéscsabára? :) Csakazértismegmutatom :)

Fogadtunk. Egy hétvégébe, hol itt hol ott. Majd meglássuk, hogy ki nyer :) De most erős vagyok és tutti én jövök ki ebből a legjobban :P Így indult az este, majd röpke csevely után magamra maradtam és álláshelyek után kutakodtam. Elhatároztam, hogy mától rendszeresen figyelemmel kísérem a közigállást, és minden alkalmat meg fogok ragadni.Ha tetszik valakiek, ha nem. Előbb-utóbb lépnem kell, ezt az egyhelyben topogást már nehezen viselem. És az az érésem ez mind kihat más dolgomra is. Bár nagyon jó sok pénzt keresni kevés munkával, de még jobb lenne, ha komoly munkát végeznék még több pénzért. A jelenleginél tényleg többre tartom magam, mint hogy napokat töltsek semmittevéssel. Elvégre már csak egy hetet kell aludni és doktorrá avatnak. :) Jujj, de várom már. Én leszek Dr. Csili, ahogy Ákos elkeresztelt :) Munka után aludtam egy pár órácskát :) Igen, már megint... Nyügösség ellen a legjobb megoldás, előbb is rájöhettem volna. Egy kis házimunkát terveztem későbbre, aztán mivel zömében itthon ülős lesz a hétvégém így nem kellett sokáig győzködni magam, hogy másnapra halasszam. Viszont ma szép összeg állt a házhoz. Hosszú évek után végre sikerült megállapodni egy adás-vételben és ennek jártunk a végére... Ám így már lassan alig marad valami, ami odakötne... Mint tudjuk a pénz meg nem mindig boldogít, de jó hogy ha van. Talán ezzel is így közelebb kerültem egy külön lakás megszerzéséhez.... Ági néni igazi kollégaként kezelt, ami nagyon jól esett a kis lelkemnek. A többit meg már tudjátok... Jut eszembe, ma még a tévét sem kapcsoltam be :)

Ettől tartottam már tegnap is. Lelkesedésem, vágyam hamar el lett fojtva... Ez most vagy valami kordában tartás, vagy ekkora érdektelenség a tervemmel kapcsolatosan... Ugyan miértt kell kordában tartani, ha tudom hol a helyem és közben meg csak jót akarok? Biztos ezekben a napokban sokkal érzékenyebben reagálok dolgokra, de amíg kételyek között hagynak és szépen feltett kérdéseimre csak sejtelmes válaszokat kapok konkrétumok nélkül "kielégítetlennek" érzem magam. Azt mondta ne gondolkodjak, ám nem értek sok mindent.... Ma semmi konkrétum sem hangzott el egyik kérdésemre sem. Bizonytalanságot érzek. Nyügös voltam ma nagyon. Nem akaratos és erőszakos szándékoztam lenni, csak naygon nagyon szerettem volna valamit, amit esetleg most lehet más nem, és nagyon nem esett jól a mellőzésem, illetve az elmaradt válasz hiánya. Messze van mg jövő hétvége.... Ma aztán semmit nem dolgoztam. Már arra számítottam, hogy főnökasszony látva a sok megnyitott skype ablakot, mikor szól érte... De nem tette.. Köszönöm. Hiszen nem volt kedvem semmihez, széthasadt a fejem , gaborgyás voltam eléggé, legszívesebben hagytam volna mindent a francba és elvonultam volna valami csendes helyre, távol mindenkitől. Lehet inkább dolgoznom kellett volna, vagy vmi mással lefoglalni magam és akkor nem zúdítottam volna másra magamat. Ami persze érthető hogy sok lett egy idő után. És hogy megint hol tartunk, vagy mi lesz ennek a következménye, bele se merek gondolni.... Megint annyira roszuil érzem magam :( Picivel előbb el is jöttem haza. Itthon meg a legjobbnak láttam ha lefekszek aludni. A legjobb volt a mai nap után, amit tehettem. Sikerült is majdnem egyhuzamban 3 órát pihenni, amiután igaziból semmivel nem lett jobb. Ismernem kéne már magamat és tudni, hogy meddig mehetek el. Tanulhattam volna már az ilyen zizi napjaimból, hogy az a legjobb ha nem szólok senkihez, kicsit magam vagyok.... Most már én is érzem, hogy sok magamból....

Ezzel indult a reggel:

Ezzel fejeződött be:

Ui: Kiváncsian várom az ígért koncertfelvételt :)

Amúgy pocsék napom volt. Stresszes, feszült, görcsös... Nem találtam helyemet, semmi nem volt jó, minden érzékenyen érintett... Soroljam még? Front van, vagy más? Kérek mindekit legyen velem türelmesebb az elkövetkező napokban.

A keddre már nem is emlékszem :) vagy mégis. Megismertem két fiatal srácot, akik humorosságukkal, fiatalos lendületükkel feldobták a napomat. Monoton munka után meginvitáltam barátnőmet egy helyszín lefotózására. Ott találkoztunk... Először jártam a helyen, szégyen szemre igaz csak térképpel sikerült odatalálnom :) Nagyon hangulatos kis balatonparti vendéglátó egységbe cseppentem. Vidám, jókedvú csapat fogadott, akik már várták érkezésemet. Közvetlen, laza pár szó után már mindenki elemében volt. Sikerült kedves főnökasszony napját is felpezsdítenünk. Nah amiért mentünk megtettük, gyors e-mail váltás aztán indultunk mi tovább. Tartoztam barátnőmnek egy beszélgetéssel, sort is kerítettünk rá, d valahogy másra számítottam. Azért jól éreztem magam, jót ettünk, ittunk. A mai siófoki utam szabasdág miatt kimaradt. Majd jövő hétre van újabb időpontom. Hiányzott is, mit ne mondjak. Éreztem,és érzem nem ártott volna ha egy két gondolat gazdát cserél. Itthon gyors élménybeszámoló, majd próbáltam volna kellemeset csevegni valakivel, de úgy látszik ő másokkal tudott csak kellemeset csevegni. Nekem ezt osztották mára....

Kellemes és bizsergető éjszaka után felébredni valahol máshol nem hétköznapi dolog. Röpke készülődés, reggelire fincsi kakaós kalács még fincsibb kakaóval aztán indulás a majdnem 80 km-re lévő munkahelyre. Majdnem 3 órás késést senki nem kérte számon, hiszen okosan készültem ürüggyel. Persze aztán győztem bepótolni a kimaradást. Iszonyat fáradt voltam egész nap. Munka utn nem is vágytam másra csak egy pihepuha ágyra :) Elképesztő milyen mozgalmas napjaim vannak mostanában :P

Ha nem haragszotok meg, nem mesélem el az egész napomat. Elégedjetek meg azzal, hogy nagyon jól éreztem magam. Ami ma és ahogy történt már nagyon hiányzott.... Remélem másnak is kellemes napot szereztem és tényleg örült a szülinapi meglepimnek, nem csak úgy csinált :) Egy üzi viszont belefér még : Vackor!! Öreg bölcs macim igazán megtanulhatnék már végre hallgatni Rád :)

Úgy terveztem, hogy ma sokáig alszok. Mégis egész korán kidobott az ágy... Eszembe jutott egy két dolog, ami elintézésre várt. Gyorsan összeszedtem magam, és nyakamba vettem a lábam :) Nagyon gyors voltam,sikerült még ebéd előtt hazaérnem :) Egy kis délelőtti csevely, ami meglepően egész kellemesen telt.... Ebédre végre isteni hideg gyümölcslevest ettem, ami igazán jól esett ebben a kánikulában. Iszonyatos, hogy milyen meleg van. Hiába szellőztettem egész éjjel, csak nem jött be friss levegő, nah meg egész nap közel 30 fok volt az egész házban. Igazán ebben a hőségben kimozdulni sem volt kedvem, így délután aludtam egy jó nagyot. Majd pihi, olvasás...Este invitáltak erre arra, de már juszt sem mentem :)