Az élet egy játék

Kényelmesen indult a nap. Fél 10-re kaptam időpontot a fodrászomtól, de előtte még egy könnyed reggeli és egy kis ideoda jövésmenés mégis belefért. Meglepően gyorsan végeztünk Zsókával, másfél órát töltöttem a székében :) Ujjongva fogadtam a jó hírt, hogy kisbabát vár, és csuda jó érzés volt látni kivirult arcát, amikor a már pocakos napokról mesélt. A délelőttbe még belefért egy kis vásárlás is. Bár nem igazán akartam pénzt költeni, de bizsergető ötletem megvalósulásának kellékét nem hagyhattam ki :) Aztán tűzés haza, mert már lassan két napja halogatott takarítás , mosás nem várhatott tovább. Nagyon nehezen vettem rá magam, a közbeiktatott ebéd és a kis szieszta az asztalnál még jobban csak lustizni vágyást hozott ki belőlem. De aminek meg kellett történnie megtörtént :) Délutánra pihenést, kis olvasást és filmnézést terveztem. Terveztem, mert csak a könyv polcról való levételéig, a tévé bekapcsolásáig jutottam, aztán éreztem már ragadnak le a szemeim.... Felébredni telefoncsörgésre kicsit ijesztően hatott. Bár nagyon kellemes dallam szólal meg, amikor egyesek hívnak, de mégis úgy riadtam fel és hirtelen azt sem tudtam, hogy mi van, nem pedig azt, hogy hol lehet a telcsim :) Váratlanul ért a hívás, az invitálás pedig méginkább. Egy kis észhez térés után elfogadtam, és majd indultam "vendégségbe". Siettem, mert minél több időt és minél klasszabbul szerettem volna eltölteni. Kellemes volt, nagyon jól éreztem magam... még bele is remegtem :) Bár marasztaltak, én most mégis hazajöttem. Itthon aztán már csak eltelt az este. Egy kis csevegést követően végre 4 nap után megnéztem a XXI. század legutolsó adását, amely Madonnáról szólt. Mivel a vége felé már alig tudtam nyitva tartani a szemeimet, így fejemre húztam a takarót és elalukáltam :)