Az élet egy játék

Túl 250 km-en... Hiszen ma hirtelen elgondolásból felkerekedtünk és leutaztunk Pécsre. Biza, biza... Kicsit tartottam a szakadó esőtől, de megpróbáltam hinni az időjósnak, hogy délután Pécsen nem lesz csapadék. Állítása majdnem beigazolódott, pár percnyi szemerkéléstől eltekintve kellemesen megúsztuk. Konkrét tervek nélkül vágtunk az útnak, mindent a spontaneitásra bíztunk. Közel 1, 5 óra autókázás után gond nélkül megérkeztünk. Parkolás gyorsan és jó helyen sikerült. Mindenhez közel és semmitől nem távol. Sétánk során első megállónk a Kossuth tér volt. Ahol mindjárt bele is cseppentünk Európa kulturális fővárosának egyik fesztiváljába. Határon inneni, határon túli magyarok mutatták be még élő hagyományaikat, szokásaikat és helyben előállíott termékeket lehet fogyasztani illetve megvásárolni. A folklórfesztiválnak azt a címet adták, hogy : Teret a Vidéknek! Úgy éreztem a szervezők elérték a céljukat ezzel a rendezvénnyel, széles körben sikerült megmutatni a magyar vidéki kultúra értékeit. Majd továbbsétálva kicsit időztünk a megszépült Széchenyi téren, aztán majdnem egyszerre mondtuk ki, hogy mi lenne ha bemennénk a Dzsámiba. Nagyon rég voltam bent, többször készültem már, de valahogy eddig mindig elmaradt. Kedves hölgynek köszönhetően belépőjegyet sem kellett fizetnünk. Szerencsénkre sikerült hozzácsapódni egy turistacsoporthoz, akiknek idegenvezetője tartalmas előadásban mesélt az épületről és a török uralom alatti időkről. Jól esett sétálni a városban, régi emlékeket feleleveníteni, kiszellőztetni a fejemet, elterelni a gondolataimat. A Nádor Galériában Pécsről elszármazott és már az ország különböző városaiban élő tervezők, dízájnerek alkotásait vehettük szemügyre fotókon. Majd egy nagyon szép, kaktuszokkal teli kirakat és finom édes illatt csábított befele minket a Szabó Marcipán Múzeumba. A megvásárolható, kisebb termékek mellett elkápráztatott az a sok kézműves finomság, amit a múzeumban láttunk, különböző rajzfilmfiguráktól kezdve Pécs legjellegzetesebb látnivalójáig. A sok gyaloglás után a jól megérdemelt ebéd következett. Hamár az Árkádban voltunk, így a shoppingolás sem maradhatott el. Vagyis elmaradt, mert végülis nem vettem semmit. Nem igen bírtam azt a fülledt levegőt, ami odabent volt, így kitaláltam, hogy a cappuccinót már egy általam kiválasztott helyen fogyasszuk el. Mindenképp tervben volt, hgy felkeresem ezt a kávézót, hiszen hallottam róla ezt azt és felkeltette az érdeklődésemet már csak azért is, mivel Felség kiállításának következő állomása is talán ez lesz. Kiváncsi voltam nagyon. Nem csalódtam, egy igazi underground helyre bukkantunk. Neve: Café Zacc. Kihasználva a helyet és a helyzetet mindjárt szereztem is kapcsolatot, bízva abba, hogy minél hamarabb megvalósul ez a kiállítás. A forró ital és a jókedvű beszélgetés után energiával feltöltődve nem hagyhattuk ki a Király utcát. Sok mindent szerettem volna ma még megnézni lent Pécsen, de ez a délután nagyon rövidnek és kevésnek bizonyult. El is döntöttük, hogy legközelebb mindenképp úgy készülünk, hogy lent alszunk. Hazafelé még bementünk a Plázába és a Kikába, ahonnan majdnem egy szőnyeggel gazdagabban jöttem ki, csak az a fránya bizonytalanság ne lett volna urrá rajtam. Így inkább meg se vettem. Útközben végigkísért minket a szakadó eső, de a körülményekhez képest hamar hazaértünk. Itthon még egy kicsit csacsogtam MSN-nen, majd fáradtan zuhantam bele ágyikómba. Azt hiszem engem sem kell ma már altatni...

Csak hogy valami mókás is legyen a mai napban. Felségnek üzenete érkezett: Allah vigyáz a tevédre, de előbb kösd ki egy fához :)

Reggel egy kedves mosoly várt a buszmegállóban. Kicsit erőt adott a mai naphoz. Nem tudom, hogy tényleg ennyire jó ember e, vagy ez csak a látszat, de sokszor szeretném, ha egyre több ilyen emberke venne körül. Kisugárzása doppingol, főleg elkábít, amikor latinul szólal meg. :) Bent a munkahelyen csinálgattam a dolgomat, ám nem sok kedvvel.Nagyon szeretnék, már túl lenni október 3-án. Bizonytalannak érzem addig sorsomat. Panaszkodni ma már nincs kedvem, belefáradtam, így egy szót sem írok a benti légkörről. Az este folyamán szeretett "tesókám" is bejelentkezett MSN-re. Rég beszéltünk, jól esett hallani felőle. Hiába igyekezett feldobni az estémet, nem igazán sikerült. Aztán Felség is elhúzott valamerre, magamra maradtam. Már este a híradót nézve kicsit elszunyókáltam. Rettenetesen kimerültnek érzem magam, és ez sajnos éreztetem másokon is. De talán majd itt lesz ez a hétvége és aludhatok, aludhatok. Bízom benne, hogy idegileg megnyugszok és helyre jönnek a dolgok. Nagyon szeretném.... Ugye valahol mélyen Te is?

Hiába vártam ma valahogy elkerült....., annál inkább bepiszkitotta az egész napomat valami. Indult a reggeli elalvással. Így kénytelen voltam autóval menni dolgozni, aminek az lett az előnye, hogy délután végre lejutottam Fonyódra az egyiptomi homokomért. Hátránya is lett biza, mert ezek a fránya rendőrök, asszem Fonyódligetnél egy bokor mögé megbújva bemértek. Jócskán nem tartottam be az 50-et, elgondolkodott állapotomból feleszmélve már csak későn vettem észre őket. Csak abban bízok, hogy odafele menet még nem álltak kint, hiszen akkor még fülemen a telefon is ott csüngött. Majd kiderül... Enyhén emelkedett az adrenalin szintem napközben, ami egyre hevesebben fokozódott. Idegességem miatt csak nyeltem az ásványvizet. Ennyit nem is ittam mostanában... Könnyes, kisírt szemeimet részben sikerült jól álcáznom. Aztán este már nem bírtam és jó istenhez fohászkodva mély zokogás tört rám. Elcsesztem ezt is. A sors könyve megírta valahogy, de nem volt elég akaraterőm, hogy átírjam, de ahhoz se hogy részben kiküszöböljem. Amikor meg azért küzdenék, hogy minden helyrejöjjön, belátva ziziségemet, már majdnem hogy késő :( Félek, nagyon.... Túlságosan jól megvoltunk egy ideje, erre gondolni se mertem volna, hogy megint idejutunk. Egy barom vagyok és ezt beismerem. Parancsolni kellett volna magamnak, ha már akkor Felség nem parancsolt rám. Örülnöm kellett volna minden jónak és nem problémákat gyártani, mert ha voltak is akkor olyan kicsik, hogy pár nap múlva már eszembe sem jutottak volna, ha nem kezdem teletömni velük az agyamat. Befordultam és kitörtem, ami akaratom ellenére elsöpörte a korábbi jókedvet, vidámsásgot. Minderre még rátesz, mindennek még oka a munkahelyi légkör, illetve a válsztás. Mocskos dolog ez a politika. Akit igazán megérint, annak nehéz ép idegrendszerrel túlélnie. Megsínyli minden....

Mivel éjjel fél 2-kor még ébren voltam, a hajnali ébredés nagyon nehezen akart összejönni. Legszívesebben be se mentem volna ma dolgozni, de hát nem igen tehettem mást. Magyarázkodni sem volt kedvem, hogy miért maradnék itthon. Viszonylag azért jól indult a nap. Kaptam egy felettébb hatékony fizikoterápiás eszközt a stresszes napok orvoslásása végett. Egy kis csipkelődő vibráló masszázs és máris pezsgek az ígéretek szerint. Napközben tettem a dolgomat, hol kisebb, hol nagyobb lendülettel. Volt szerencsém, bár sajnálatos eset miatt, összefutni a Barátok köztből Somával. Kedves, szimpatikus és jó fej srácnak ismertem meg. Váltottunk pár szót a munkájáról, és szinte ragyogtak a szemei, amikor erről beszélt. Elmondta, hogy ő nagyon élvezte Soma szerepét is :) Tűz és víz a valós életbeli és a filmbeli szerepe. Ma véletlenül meghallva egy beszélgetést elgondolkodtam valamin. A jövőmön, illetve azon, hogy miért van az, hogy egyes kollégák megjelenése iszonyatosan irritál, és ha épp nem jönnek dolgozni még a csapat hangulata is más? Nagyon nehezen telt a mai nap, vártam is, hogy gyorsan vége legyen. Délután egy kedves invitálást kellett visszautasítanom. Tudom ezzel csalódást okoztam valakinek... és az én kampányszövegem sem fog így tökéletesedni. Hazaérve gyorsan lepakoltam, és máris magamra helyztem a tappancsokat :) Hát valami isteni bizsergés és rángatózás kapott el. Még a nyakfájásom is elmúlt :) Ki is próbáltuk még a nagymamámmal is, hátha az ő fájdalmain is enyhíteni tud ez a készülék. Majd meglátjuk idővel. Asszem, ma pihis este lesz, alig bírok fent lenni a fáradtásgtól, csak vonszolom magam.

Beindult a kampány. A minap épp a kaput akartam kinyitni, amikor egy képviselő-jelölt és egyben aktivista a helyi új polgármester jelölt szórólapját dobta be a postaládánkba. Először azt hittem valamelyik multinak a szokásos reklámanyaga. Az első pillanatban azt sem értettem, hogy a hölgy miért siet el sunyin, és miért akar olyan nehezen köszönni, amikor máskor szinte úgy szokott csacsogni, hogy le se lehetett lőni. Hamar megvilágosodtam. Talán nem egy oldalon állunk? Aztán máris a kezemben tartottam az ígértekben gazdag kampányanyagot. Sokat hallottam már róla, de látni és olvasni most tudtam először. Kicsit mosolyogtam is, meg nem is. Hiszen az első gondolatom az volt, hogy ez ám a beetetés. Ugyan miből tudná mindezt megvalósítani, amikor ha jól összeszámolom mindez a sok ígéret több tíz millióba kerül, és az Önkormányzatok örülnek ha működést és a kötelező feladatokat finanszírozni tudják, igaz ezeknek is nagy részét folyószámla hitelből, nem hogy még óriási befektetésekre merjenek gondolni. Az is igaz, hogy pályázni is lehet, de miből fedezik az önrészt? Pocsék a helyzet mindenhol, az is lehet hogy pár év múlva már önkormányzatok sem lesznek, hiszen mind az erkölcsi és gazdasági válságban lévő országban a helyzet majdnem hogy kilátástalan. No meg lassan a centralizáció is eluralkodik. Az eltelt 100 nap alatt minden ígérete ellenére az a bizonyos kormány csak még tragikusabb helyzetbe súlytotta kis államunkat. De a kampány erre jó: elhúzni a mézesmadzagot, hogy valakik hatalomhoz jussanak bármi áron, olykor szegény emberek hiszékenységének kihasználásával. A másik gondolatom az volt, hogy az egyik ígéretből egyből rájöttem ki vagy kik állnak a háttérben és ki próbálja mozgatni az új polgármester jelöltet. Egy a lényeg, hogy eldöntöttem akit csak tehetek hiteles információkkal fogok gazdagítani, és nem restellem bebizonyítani, hogy némelyik ígéretnek miért nem szabad bedőlni. Aki hisz nekem, talán majd a választás napján is helyesen fog cselekedni.

Este tartottuk a ciklus utolsó képviselő-testületi ülését. Jóval korábban sikerült megérkeznem, így még remek alkalmam nyílt megbeszélgetni ezt azt a község első emberével. Mindenki eljött ma. A formális szabályokat betartva még döntöttünk az aktuális napirendi pontokban, majd kicsit lazábbra vettük a formát és ünnepélyes keretek közt Polgármesterünk megköszönte a munkánkat. Rövid de lényegre törő beszédében utalt a kezdeti feszültségekre, majd a fokozatos csapattá érésre. Voltak egyes képviselők részéről bűn megbánások, melyek úgy éreztem, hogy tényleg őszintének tűntek. Bár a végére már sok lett ebből a sok köszönömből, de a kínált pálinka oldódottabb és viccelődösebb állapotba hozta a társaságunkat. Elköszöntünk egymástól, de bízva még a "film" folytatásában a csapatból 4-en újból indulunk a választásokon. A településért végzett elismerésreméltó és odaadó munkájáért mindenkit egy 3 dimenziós üvegkerámia plakettel és egy nagyon szép, igényesen kidolgozott préselt fából készült névreszóló emléklappal jutalmazott meg a Polgármester. Egy kis eszem-iszom, dínom-dánom után utunk hazavezetett. Itthon , ahogy ment el az alkohol hatása egyre fáradtabbnak és nyűgösebbnek éreztem magam. Rettenetesen hiányzott valami és nem találtam a helyemet. Semmi nem volt jó... Fura egy időszakomat élem. Nem jó ez így. Remélem már nem tart sokáig, mert már én is érzem hogy nemsok hiányzik a lavina lezúdulásáig. Köszönöm Felség, hogy iylen türelmes vagy mostanában velem! De ez már egy másik történet....

Bármilyen testi fájdalomnál nagyobb a lelki. :(

Miért nem tudtam sokáig aludni? - Felriadtam egész korán, még mindenki készülődött munkába, csak tébláboltam a házban. Már amikor kinyitottam a szemeimet éreztem, hogy nem aludtam eleget és valami hatalmas feszültség lett urrá rajtam, ami elég érdekes felvetésekhez vezetett a múlttal kapcsolatosan. Perzse, ami sok jóra nem vezetett, és én is egyre feszültebb lettem. Csak töprengtem, hogy vajon miért? Kifakadtam, és miután elmondtam,hogy mi az ami bánt, még lettem mindenért okolva, hogy generálom a problémát és általam kitalált, felnagyolt dolgon lelkizek. Ki tudja... Lehet nem kéne, csak engem mégis bánt egy két dolog, ami amásik számára egyáltalán nem bír jelentőséggel. Legalábbis az én esetemben, másnál meg biztos nem így működik. Ma aztán tényleg zizi napom volt amúgy is. Bár reggel koránra terveztem az indulást Fonyódra, de miután a mosógép a sok mosnivalóval és váratlannul érkezett ezermester ismerősöm feltartóztatott így csak 10 óra után tudtam elindulni. Egy kis bevásárlás után következő cél a piac volt. Egy kis nézegelődés a bolhás részen, majd a 2. körben találtam Felség számára két igazi "rúsnya" kis cicát :) Mindeközben a véletlen összehozott egy kedves ismerősömmel és kedvesével. Mi másról is beszélhettünk volna,mint a közelgő választásokról. Valami ragályos politikai láz ejtett rabul, mert óriási lelkesedést, akarot érzek a a küzdelemhez s azt vettem észre magamon , hogy szítom én is a helyzeteket. Hazaérve finom ebéddel vártak, majd nagy szükségét éreztem egy kiadós alvásnak. Aminek Felség MSN-re való bejelentkezése vetett véget. De már sokszor megfogadtam, hogy legalább akkor, amikor alszok kikapcsolom a villyogást, mert csak gaborgyás leszek tőle. Úgy vettem észre ma aztán vele sem lehetett sokat beszélni, egyáltalán nem ilyen szokott lenni, eléggé gaborgyásnak tűnt Ő is és az én nyügösségemmel ez társítva nem igen vezetett élvezetes kommunikáláshoz. A délután folyamán érkezett kettő telefonhívás is, amimég inkább arra sarkalt, hogy itt az ideje, hogy megírjam kampányszövegemet. El is kezdtem, de úgy belefeledkeztem, hogy már rég elmúlt este 7 óra, amikorra mennem kellett volna Felségnek a kecsketejért :) Mostanra már az is a hűtőben várja a másnapot. Haza felé beugrottam még a cukrászdába, minenkineki hoztam haza egy kis nyalánkságot. Örültek is nekem, egyből kiürültek a poharak. Mai napra tervezett famíila látogatás sajnos elmaradt :( Estére meg csak pihit terveztem, pihit, pihit, fejből kinézést és lebegést.

Péntek, péntek, péntek... Sa lalala....De jó végre nyugiban lenni, és készülni egy munka nélküli csak pihenős hétvégére. Végre nem kell korán kelni, napközben azt tehetem amihez épp kedvem van, magam ura lehetek :) Húzós munkahét után ezt vártam a legjobban. Főleg ezt, hogy nyugiban elvonuljak szobámba és olvassak, tévézzek, csak legyek... A héten rendeltem 3 könyvet az Alexandrától, bőség zavara van, hiszen most nem is tudom melyiket olvassam. Ám még a múltor elkezdett könyvet sem fejeztem be... Majd ebből is abból is olvasok egy keveset :) El is kezdetem a macskás könyvet (Csodálatos elbeszélések macskákról),azonban kicsit csalódtam benne, valahogy másra számítottam. Eléggé "nyugdíjas" olvasmánynak tűnik. Majd csak kiolvasom előbb utóbb :) Térjünk csak kicsit vissza a mai napra. Ma délután 4-ig adhatták le ajánlószelvényeiket azok, akik az önkormányzati választásokon jelöltek kívánnak lenni. Én már tegnap megkaptam a határozatomat :) Bent a munkahelyen ez miatt kicsit felgyorsultak a tennivalók. Sorra érkeztek a jelöltek, és valakik a gyűjtésből versenyt csináltak, és nem restelltek a kötelező 49 helyett akár 231 cédulát is behozni. Ennek sok jelentősége nem volt, azonban részben velünk "csesztek ki", hiszen ezeket mind egyesével fel kellett dolgozni a rendszerbe, ami persze a túlterheltség miatt párszor lefagyott és olykor ismételt munkára kényszerített minket. Szerencsére a munkaidőm 1 órakor lejárt, de voltak kolléganők, akik nagy örömükre túlórázni kényszerültek. Egyre jobban éleződik a helyzet, növekszik a feszültség, egyre nagyobb a parázás,érződik a bizonytalanság, ami kihatással van a munkahelyi légkörre is. Úgy gondolom számunkra sem a jobb, sem a bal oldal nem lenne jó (ezt nem politikai oldalra értem), hanem a középút jelentene biztonságot és talán jobb körülményeket. De majd a település nagyja eldönti.. Csak néha azon mosolygok, hogy sokan milyen nagy reményekkel mesélnek képviselői tervekről, mindenki azt hiszi, majd most ő váltja meg a világot, lelkesedésük már néha mókás, hiszen mi már tudunk valamit, amit ők, egyszerű választó és választandó polgárok nem. De a pillanatnyi öröm kedvéért hagyjuk meg őket abban a hitben, hogy... :) Nah de ne politizáljunk. Erről jut eszembe, hogy nekem sem ártana kicsit átgondolni a kampányszövegemet, tévés bemutatkozáshoz összeszedni gondolataimat. Délután nagy része pakolással, kevéske házimunkával és egy régóta várt családi beszélgetéssel telt. Aztán hamar este lett és végre aludhatok.

Reggel amikor 5 órakor felébredtem, meg se fordult a fejemben, hogy ennyire pocsék nap előtt állok. Kényelmesen készülődtem,még egy kis olvasás is belefért, aztán amikor kinyitottam a szekrény ajtót, beütött a krakk. Akasztó tud jobbról-balról kiugrott a helyéről, majd a sok ilyen olyan ruha egy szemvillanásra zuhant le egy kupacba. Első kísérlet, második kísérlet és így sorra, amikor a negyediknél feladtam. Kicsit idegileg megviselve beláttam, hogy hiába minden igyekezetem, kénytelen vagyok délutánra hagyni a probléma megoldását, hiszen vészesen telt a idő, és fenyegetett, hogy elkések a munkahelyről. Sietve, kapkodva nagy nehezen összeszedtem magam, és felpörgetve a kerekeket útnak indultam. Olyan hiányérzet lett urrá rajtam, mintha valamia megszokottól eltérően most nem lenne nálam. Kb. 4-5 km-re villant be, hogy itthon maradt a telefonom.Nah remek, éles kanyar go vissza. Autó megáll, Csilla szalad fel a lépcsőn, beront a szobába, telefon megragad, majd kiszalad az autóhoz, behuppan autóba és tűz másodszor is. A körforgalomban épp Öcsi mögé sikerült behajtanom, kicsit megnyugodtam, hogy ha elkések akor nem egyedül leszek :) Meglepően nem is késtünk el, pedig pont pirosat kaptunk, és így is még mindig maradt pár percünk az ajtóban beszélgetni. Már ekkor éreztem, hogy tutti pocsék napom lezs. Féltem is, hogy vajon mi jöhet még. A munkahelyen csak a fél délelőttöt töltöttem, mert időpontra Siófokra kellett mennem az Eonhoz. A rövidke időbe sok-sok munka is belefért, többek között pályázati hiánypótlás is, aminek köszönhetően összejött egy találkozás régi ismerősömmel. Siófokon az első utam röhtön sokak által kedvelt szolgáltatónkhoz vezetett. Egész egyszerűen odataláltam. Korán mentem, bízva abban, hogy korán végzek. Azonban így is már a 6. voltam. Várakozás után kénytelen voltam kimenni egyet telefonálni. Ebből lett a baj! Aminek a vége egy szóváltás lett. Ugyanis történt az, hogy amíg kint vtam a teraszon közben jópár másik ügyfél is érkezett, és amire visszamentem az aulába még mindig nem lehetett sorszámot húzni, de már a gép előtt gyülekeztek a páciensek. Beálltam a 6-nak, az előttem lévő 5 emberkével együtt tudva, hogy én is már egy ideje ott várok velük együtt. Nah erre, jött egy enyhén affektáló túl okos, aki felvilágosított, hogy álljak a sor végére, és ne nézzek őket hülyének, mert én jóval utánuk jöttem. Először szépen magyaráztam neki, hogy már 11 óra óta ott vagyok és sokkal előbb jöttem, és úgy érzem nincs igaza, mert csak telefonálni léptem ki. Mintha falnak beszéltem volna, sugárzott belőle a sötétség és a tirpákság. Már csak mosolyogtam rajta, szinte rólam is lepergett, amit mondott, mert csak saját magát hergelte fel. Ráadásul az előttem lévő 5 ember is hiába bizonygatta neki, hogy nincs igaza, csak mondta mondta, hogy ilyen magyarok miatt, mint én, tartunk itt. Óriási türelem kellett, hogy ne szóljak vissza neki, de úgy gondoltam nála mindenképp több eszem van. Sorszámhúzásnál meg szerinte sak pofátlanul kihúztam a 6-os számot :) Röhejes volt a helyzet. Valami keringett tegnap a levegőben, mert bent az ügyintézők is enyhén zizk voltak. Túl okosnak igyekeztek látszani. OKoskodtak és bizonygatták a maguk igazát, holott 200 %-ra meg voltam győzpdve hogy ezt bukták most. Olyan dokumentumokat kértek tőlem, amit aztán nem is kérhettek volna, ráadásul eg ysima gáz szolgáltatási szerződést intézve még a problémmat sem értették. Aztán amikor már láttam, hogy lövésük sincs hozzá, hogy esetemben mi a teendő, javasolni mertem hívjuk már fel a kisfőnököt, mert aztán már azt sem akarták elhinni, hogy mi ismerjük egymást, és a ő kérésére nekem mindent rögtön el kellett volna intézniük. Enyhén estek csak pofára, de a végére a kaffogós hangnemükből is visszavettek. adtak még egy nyomtatványt is, hogy menjek ki és töltsem ki. SZegény előttem lévő ügyféllel új sorszámot húzattak, hogy várja ki a sor végét és akor beadhatja nekik a nyomtatványt. Nah ezt megelőzve mielőtt erre nálam utalst tettek olna, közölktem velük, hogy ugye tőlem nem várják el,hogy újból kivárjak előttem lévő 50 embert, amire sorra kerülnék, így fogom magam ha kitöltöttem, bekopogok és ott hagyom náluk. Arcukon döbbenet volt, de aztán beletörődve csak bólogattak, hogy kopogjak akkor be. Egyszerűen minden türelmemet leszívták. Nagyon nem kivákozok mostanában ahhoz a bizonyos szoltáltatóhoz. Még jó hogy eddig igazán sok ügyünk nem volt velük. Azt sem csodálom, hogy a "kedves " ügyintézések során, azok akiknek viszonylag komolyabb ügyük van kicsit kikészülnek. Ahogy ott végeztem bementem a városba. Vásárolgattam ezt azt. Sőt még a telefonomat is elintétem, átváltottam előfizetésesre. Nah a nap ez részéig ez az egy dolog volt, ami pörgősen, gyorsan és simán összejött. Kiváncsi vagyok hogy mennyit fogom majd így megspóroni. Következő hónapban kiderül :) Hazafele be kellett mennem a Kistérséghez egy pályázattal kapcsolatosan. Polgármester asszony jól megvárakoztatott, de nem telt haszontalanul az idő, mert így lehetőségem nyílt kicsit jobban megismerni jogász kollégámat. Kellemeset beszélgettünk. Remélem nem leszünk pletyka tárgya :) Már majdnem 4 óra lett, amire visszaértem a hivatalba. Talán annyi időm maradt, hogy lekapcsoltam a gépemet :) és máris indulhattam további köreimre. Erre arra, ezt azt beszerezni. Már fél 7 is elmúlott, amire hazaértem. Este csak voltam, pakolgattam. Nagymamámmal lezongoráztunk pár aláírni valót, aminek eredményeképpen hamarosan kicsit komolyabb összeg áll majd a házhoz. Este pihengettem, neteztem, aztán már annyi erőm sem maradt, hogy végig nézzem a dr.house-t.

Ma aztán az időjárás mélyen nyomot hagyott a nap nagy részén. Reggel még bíztam benne, hátha csak kisüt a napocska, de egy hirtelen besötétedés után egyre jobban elkezdett szakadni az eső. Nagyon hideg lett. Már már itten ülve a szobában , érezve, hogy kicsit fagyos az orrom, azon gondolkodok, hogy lehet csak be kéne fűteni. Nade, még csak augusztus van :) Egy biztos, hogy most már nem elég kis kardigánt felvenni, hanem a széldzsekimet is lassan elő kell venni a szekrényből. A mai nap olyan snassz volt. Különösen nagy dolog nem történt. Mindenki tette a dolgát, persze egy kis lazaság most is belefért. Délután betoppant Pemzli ideiglenes gazdija, és hozott nekem finom tormás mogyorót. Meglepődtem, mivel valamivel icipicit későbbre vártam. Aztán viharzott is tovább, sajnálatomra. De megértem, hiszen hosszú út állt még előtte. Viszont a tőle kapott nasi nagy sikert aratott. Mindjárt jöttek a kolléganők, hogy mit eszel? A finom újdonság mindenkinek ízlett, egyesek azonnal le adták a rendelést, ha tudok valahonnan szerezni, rájuk mindenképp gondoljak :) Ma busszal mentem dolgozni, de így sem értem később haza, hiszen Öcsi kidobott Lellén a buszmegállóban és elértem a korábbi járatot. Átfagyva, megázva örültem, hogy hazaértem. Gyors forró zuhany, 2 csésze meleg tea, és máris kicsivel jobban érzem magam. Mára már nem terveztem semmit, pihi lesz. Muszály néha regenerálódni :) Úgy érzem erre most nagy szükségem van, főleg az alvásra.

Ismét hétfővel kezdetét vette a hét.... Vajon miért nem tud mindjárt keddel indulni? Szép is lenne, ha a hétfő az még hétvégének számítana.... Hess innen te bolond szúnyog, meg ne csípj, mert még felébredek :P Reggel aztán mások gondoskodtak arról, hogy hamar felébredjek. Épp az e-maileket böngésztem, amikor a felém tartó főnökség már messziről jelezte, hogy megint jönnek a kínaiak. Alig fordultam egyet kettőt már szivárogtak is... a végén annyian lettek, hogy a tanácskozóban alig fértek el :) Ez alig 2 hónap alatt már a 2. kínai delegáció volt. Talán ebből hamarosan utazás lesz? Mindenképpen szükségünk lesz egy fotósra :) A délelőtt nagy része tereferével telt. Tiszteletét tette nálam egy nagyon kedves múzeológus imerősöm. Mint a történelem és a régészet koponyája érdekes történeteket mesélt. Élmény volt számomra hallgatni a meséit. Sokat nevettünk, a nagy korkülönbég ellenére, hiszen lassan nagypapám lehetne, mindig nagyon közvetlen bezélgetés bontakozik ki köztünk. Elképesztő nagy tudású és jó humorú emberke, csak nagyon sokat szeret beszélni :) Lehet ezért értjük meg egymát annyira jól? :) Nagyon vártam már, hogy 4 óra legyen. Iszonyatosan fáradtnak éreztem magam. Siettem is haza. Itthon még akadt egy kis elintéznivaló, jövés menés, szervezkedés. Aztán fél 7 fele úgy döntöttem, hogy nekem elég volt a mai napból, hideg is volt, vágytam bebújni a takaró alá, aminek az lett az eredménye, hogy mélyen álomba szenderültem.

Hosszú hétvége.... Gondoltam én, hogy pénteken gyorsan végzünk a festéssel, aztán egész hétvége pihis lesz. Hát nem így alakult, szombat este még a festés utolsó munkálatait, illetve a takarítás hátralevő részét kellett átvészelni. Hiába, elszoktam a fizikai munkától. Valamit ez ellen sürgősen tenni kell, mert biztos egy idő után nem fog jóra vezetni. Pénteken kaptam a nagymamámtól egy függöny karnist. Már nem nézte jó szemmel, hogy az ablakcsere óta eltelt 2 év és nekem még nemhogy függönyöm, de még karnisom sincs. Nagyon klasz krómozott rudat választott, szép kunkori véggel. Praktikus szülinapi ajándék volt. Most már sokkal nagyobb kedvvel járkálok függönyt nézni. Talán majd annak is eljön az ideje :) Van nekünk egy nagyon rendes szomszédunk, akire aztán mindig lehet számítani. Az egész festés és fűtésszerelés alatt sok mindenben segített, szinte minden villanyszerelői munkát elvégzett és még a karnisomat is ő szerelte fel a falra. Köszi Lehel :) Szóval a hétvége nagy része munkával telt, így vasárnap reggel, amikor felébredtem nagyon jól esett már maga a tudat is, hogy végre egy nap, amikor nem jön hozzánk mesterember, és végre rendet tudhatok magam körül. A lustizást nagyon nem engedhettem meg magamnak, mert ígéreteimet teljesíteni kellett. Ám azért vasárnap délutánra belefért egy kis pihi is. Viszont a korai alvás most sem jött össze, mert csak este későn sikerült hazaérnem.

Biztos van jópár dolog amit kifelejtettem ebből az utólagos bepótolásból, de talán majd lassacskán, ha bevillannak a részletek, majd megírok. Nem éppen szerencsés dolog utólag megírni az eltelt napok történéseit. Klassz volt ez a hétvége, azonban így vasárnap estére kicsit elszomorodtam. Van nekem egy kedvenc, kis plüss zsiráfom. Neve: Pemzli. Számomra nagyon kedves embertől kaptam még nagyon régen. Ha valami bánatom van, vagy öröm ér mindig elmesélem neki, és olykor beengedem ágyikómba és együtt alszunk :9 Pemzli most ement egyet kirándulni, kicsit országot járni. Ebben az egy hétben most valaki másnak hoz szerencsét, és vigyáz rá. Ám nekem meg úgy hiányzik, úgy a szívemhez nőtt... Még soha nem volt így távol. Nem is gondoltam volna, hogy egy kis plüssállatka is ennyire tud hiányozni. :)

Elég is volt a munkás hétből, még jó hogy holnapra szabadságot kértem. Bár itthon is meglesz a dolgom, de azért ez mégis más. Ma aztán különösebben senki sem zavarta meg nyugalmamat, főnökség sem volt, így alig dolgoztunk valamit. Szerencsére még az ügyfelek is tiszteletben tartották, hogy csütörtök lévén nincs ügyfélfogadás sem. Ebédidőben kiugrottam egyet nyalni :) Sajnos ma sem volt meggyes mákos fagyi, viszont megkóstoltam helyette a málnás túrótortát :) Elképesztő, hogy milyen kreatívak a mostani fagyisok. Jobbnál jobb és ízletesebb, furább nevű fagyit kreállnak. Már be se érnénk azzal, ha csak csoki, vanília, puncs és citrom lenne, mint anno :) Napok óta töprengek azon, hogy lehet kellene vennem egy fagyigépet , akkor kedvem szerint itthon is készíthetnék fincsi fagyikat és persze dietásakat is :) ám egyelőre még csak tervben van, meggondolandó, hogy összességében megéri e cakompakk azt a sok pénzt. Ma különleges látogató érkezett hozzám a hivatalba. Ahogy csak magunk között szoktuk emlegetni, a british airway-.es. Felhívta a figyelmemet, hogy a rendszer az ÉN, az EGO. Valamint minden az ÉN-hez vezet, különféle kombinációk sora utal vissza erre. Hát igen ő az a vicces figura, aki egy zöldbabfőzelék étkezéses nyugta sorszámából levezeti, hogy ki kivel és mivel hozható szorosan, de titkosan kapcsolatba. Érdekes egy muki :) Valamiért a legjobban velem érti meg magát, talán azért, mert én igyekszek tágra nyílt szemekkel figyelni elképesztő sztorijait és agymenéseit. :) Munka után siettem haza. Mit is csinálhattam volna, mint takarítottam :) Soha nem lesz vége...Már nagyon unom, sőt mindenki unja, mindenkit nagyon megvisel ez a szanaszét állapot és a fáradtság. De szerencsre már 3 szoba készen van... ám munka még van bőven... Holnap az én szobám kerül sorra, aminek színválasztásával még mindig bajban vagyok. Napról napra újabb ötletek jönnek, de nehezn tudok dönteni. Pedig reggelre ezt mindenképp meg kell álmodnom. Megyek is alukálni... Jóccakát :)

Nehezen ment a reggeli ébredés. A szűkös hely miatt rosszul aludtam, sőt még a legnagyobb éjjelben sikerült lepottyannom az ágyról is. Azonnal észhez tértem, ahogy bevágtam a térdemet a padlóba. :) Bizony, bizony így jár az, aki nagy ágyhoz van szokva, raadásul nem tud forgolódás nélkül aludni :) Reggeli kényelmes készülődésem eredménye majdnem az lett, hogy elkéstem. Bár mai beosztásom Siófokra szólt, de egy-két apró teendő miatt szükségesnek láttam bemenni a hivatalba is. Majd ismeretlen helyre ismeretlen emberek közé indultam. Rég jártam Siófokon, valahogy újabban kimarad az életemből. Pedig emlékszem hajdanán sokat utazgattam oda. Ma jegyzős tanácskozáson kellett résztvennem,ahol az utóbbi időszak jogsabály módosításait illetve a jövőben várható helyzetet beszéltük át. Mivel most jártam elször a polgármesteri hivatalban, így kicsit izgatottan léptem be az ajtón. Kicsit korábban érkeztem, hogy legyen elegendő időm felmérni a terepet. Elegáns és Siófok egységes arculatával berendezett és díszített teremben foglaltunk helyet. Meglepően láttam, hogy szinte mindenki ismer mindenit, csak nekem voltak "homályos foltjaim", de egy kedves, újonnan megismert jegyző kolléga igyekezett ezen segíteni. Azért a környező vármegyék vezetői is megjelentek, így akadt számora is pár ismerős személy. Fontos infókat és a tapasztalt jegyzőktől sok-sok okosságot, raktároztam el. Egész gyorsan vége lett a tanácskozásnak. Megragadtam az alkalmat, mivel nyertem egy kis időt, felkerekedtem ajándékot venni kerezstlányom szülinapjára. Tavaly Hannah Montana őrület volt, mostanra azt már kinőttük, jelenleg a vámpíro és a vérfarkasok hódítanak. Nem kellett sokat ötletelnem a meglepetésen, mert a kisasszony szerényen benyújtotta igényét, hogy valami alkonyatos cuccot szeretne. Erről ennyit... nem keveset sétáltam a Kálmán Imre sétányon, amire megtaláltam a legmegfelelőbbet. Majd holnap kiderül, hogy elnyerte e a tetszését :) A beiktatott vásárlás után visszamentem a munkahelyre, ahol aztán már csak bezsélgetés volt. Referáltam a hallottakról, majd közös kólázás közben kicsit elnosztalgiáztunk pár kollléganőmmel. Siettem aztán haza. Már napok óta halogatom, hogy meglátogatok egy két emberkét, akik felajánlották az ajánló szelvényüket, de az esténkénti pakolás miatt mindig elmaradt.Ma csak egyik rokonunkhoz értem oda,de bár ne mentem volna. Eléggé lehangoltan, kedvetlenül és megbélyegezve egész estémet tértem haza. Mindenesetre levontam a következtetést, valakiket jobb lesz a jövőben elkerülni, és a békesség kedvéért csak a saját fülemnek és szememne hinni. Hiszem elég felnőtt vagyok már ahhoz, hogy megfelelően tudjam értékelni a dolgokat és felismerjem a "gonoszt". A festéssel egész jól állunk, már 2 szoba teljesen kész. Bár még van vissza munka bőven. Úgy érzem ma sem kell ringatni magam, amit vizszintesbe kerülök valószínű máris bealszok. Ma már csak nem huppanok le az ágyikómról és nyugodtam pihenhetek holnapig :)