Az élet egy játék

Beindult a kampány. A minap épp a kaput akartam kinyitni, amikor egy képviselő-jelölt és egyben aktivista a helyi új polgármester jelölt szórólapját dobta be a postaládánkba. Először azt hittem valamelyik multinak a szokásos reklámanyaga. Az első pillanatban azt sem értettem, hogy a hölgy miért siet el sunyin, és miért akar olyan nehezen köszönni, amikor máskor szinte úgy szokott csacsogni, hogy le se lehetett lőni. Hamar megvilágosodtam. Talán nem egy oldalon állunk? Aztán máris a kezemben tartottam az ígértekben gazdag kampányanyagot. Sokat hallottam már róla, de látni és olvasni most tudtam először. Kicsit mosolyogtam is, meg nem is. Hiszen az első gondolatom az volt, hogy ez ám a beetetés. Ugyan miből tudná mindezt megvalósítani, amikor ha jól összeszámolom mindez a sok ígéret több tíz millióba kerül, és az Önkormányzatok örülnek ha működést és a kötelező feladatokat finanszírozni tudják, igaz ezeknek is nagy részét folyószámla hitelből, nem hogy még óriási befektetésekre merjenek gondolni. Az is igaz, hogy pályázni is lehet, de miből fedezik az önrészt? Pocsék a helyzet mindenhol, az is lehet hogy pár év múlva már önkormányzatok sem lesznek, hiszen mind az erkölcsi és gazdasági válságban lévő országban a helyzet majdnem hogy kilátástalan. No meg lassan a centralizáció is eluralkodik. Az eltelt 100 nap alatt minden ígérete ellenére az a bizonyos kormány csak még tragikusabb helyzetbe súlytotta kis államunkat. De a kampány erre jó: elhúzni a mézesmadzagot, hogy valakik hatalomhoz jussanak bármi áron, olykor szegény emberek hiszékenységének kihasználásával. A másik gondolatom az volt, hogy az egyik ígéretből egyből rájöttem ki vagy kik állnak a háttérben és ki próbálja mozgatni az új polgármester jelöltet. Egy a lényeg, hogy eldöntöttem akit csak tehetek hiteles információkkal fogok gazdagítani, és nem restellem bebizonyítani, hogy némelyik ígéretnek miért nem szabad bedőlni. Aki hisz nekem, talán majd a választás napján is helyesen fog cselekedni.

Este tartottuk a ciklus utolsó képviselő-testületi ülését. Jóval korábban sikerült megérkeznem, így még remek alkalmam nyílt megbeszélgetni ezt azt a község első emberével. Mindenki eljött ma. A formális szabályokat betartva még döntöttünk az aktuális napirendi pontokban, majd kicsit lazábbra vettük a formát és ünnepélyes keretek közt Polgármesterünk megköszönte a munkánkat. Rövid de lényegre törő beszédében utalt a kezdeti feszültségekre, majd a fokozatos csapattá érésre. Voltak egyes képviselők részéről bűn megbánások, melyek úgy éreztem, hogy tényleg őszintének tűntek. Bár a végére már sok lett ebből a sok köszönömből, de a kínált pálinka oldódottabb és viccelődösebb állapotba hozta a társaságunkat. Elköszöntünk egymástól, de bízva még a "film" folytatásában a csapatból 4-en újból indulunk a választásokon. A településért végzett elismerésreméltó és odaadó munkájáért mindenkit egy 3 dimenziós üvegkerámia plakettel és egy nagyon szép, igényesen kidolgozott préselt fából készült névreszóló emléklappal jutalmazott meg a Polgármester. Egy kis eszem-iszom, dínom-dánom után utunk hazavezetett. Itthon , ahogy ment el az alkohol hatása egyre fáradtabbnak és nyűgösebbnek éreztem magam. Rettenetesen hiányzott valami és nem találtam a helyemet. Semmi nem volt jó... Fura egy időszakomat élem. Nem jó ez így. Remélem már nem tart sokáig, mert már én is érzem hogy nemsok hiányzik a lavina lezúdulásáig. Köszönöm Felség, hogy iylen türelmes vagy mostanában velem! De ez már egy másik történet....