Az élet egy játék

Reggel amikor 5 órakor felébredtem, meg se fordult a fejemben, hogy ennyire pocsék nap előtt állok. Kényelmesen készülődtem,még egy kis olvasás is belefért, aztán amikor kinyitottam a szekrény ajtót, beütött a krakk. Akasztó tud jobbról-balról kiugrott a helyéről, majd a sok ilyen olyan ruha egy szemvillanásra zuhant le egy kupacba. Első kísérlet, második kísérlet és így sorra, amikor a negyediknél feladtam. Kicsit idegileg megviselve beláttam, hogy hiába minden igyekezetem, kénytelen vagyok délutánra hagyni a probléma megoldását, hiszen vészesen telt a idő, és fenyegetett, hogy elkések a munkahelyről. Sietve, kapkodva nagy nehezen összeszedtem magam, és felpörgetve a kerekeket útnak indultam. Olyan hiányérzet lett urrá rajtam, mintha valamia megszokottól eltérően most nem lenne nálam. Kb. 4-5 km-re villant be, hogy itthon maradt a telefonom.Nah remek, éles kanyar go vissza. Autó megáll, Csilla szalad fel a lépcsőn, beront a szobába, telefon megragad, majd kiszalad az autóhoz, behuppan autóba és tűz másodszor is. A körforgalomban épp Öcsi mögé sikerült behajtanom, kicsit megnyugodtam, hogy ha elkések akor nem egyedül leszek :) Meglepően nem is késtünk el, pedig pont pirosat kaptunk, és így is még mindig maradt pár percünk az ajtóban beszélgetni. Már ekkor éreztem, hogy tutti pocsék napom lezs. Féltem is, hogy vajon mi jöhet még. A munkahelyen csak a fél délelőttöt töltöttem, mert időpontra Siófokra kellett mennem az Eonhoz. A rövidke időbe sok-sok munka is belefért, többek között pályázati hiánypótlás is, aminek köszönhetően összejött egy találkozás régi ismerősömmel. Siófokon az első utam röhtön sokak által kedvelt szolgáltatónkhoz vezetett. Egész egyszerűen odataláltam. Korán mentem, bízva abban, hogy korán végzek. Azonban így is már a 6. voltam. Várakozás után kénytelen voltam kimenni egyet telefonálni. Ebből lett a baj! Aminek a vége egy szóváltás lett. Ugyanis történt az, hogy amíg kint vtam a teraszon közben jópár másik ügyfél is érkezett, és amire visszamentem az aulába még mindig nem lehetett sorszámot húzni, de már a gép előtt gyülekeztek a páciensek. Beálltam a 6-nak, az előttem lévő 5 emberkével együtt tudva, hogy én is már egy ideje ott várok velük együtt. Nah erre, jött egy enyhén affektáló túl okos, aki felvilágosított, hogy álljak a sor végére, és ne nézzek őket hülyének, mert én jóval utánuk jöttem. Először szépen magyaráztam neki, hogy már 11 óra óta ott vagyok és sokkal előbb jöttem, és úgy érzem nincs igaza, mert csak telefonálni léptem ki. Mintha falnak beszéltem volna, sugárzott belőle a sötétség és a tirpákság. Már csak mosolyogtam rajta, szinte rólam is lepergett, amit mondott, mert csak saját magát hergelte fel. Ráadásul az előttem lévő 5 ember is hiába bizonygatta neki, hogy nincs igaza, csak mondta mondta, hogy ilyen magyarok miatt, mint én, tartunk itt. Óriási türelem kellett, hogy ne szóljak vissza neki, de úgy gondoltam nála mindenképp több eszem van. Sorszámhúzásnál meg szerinte sak pofátlanul kihúztam a 6-os számot :) Röhejes volt a helyzet. Valami keringett tegnap a levegőben, mert bent az ügyintézők is enyhén zizk voltak. Túl okosnak igyekeztek látszani. OKoskodtak és bizonygatták a maguk igazát, holott 200 %-ra meg voltam győzpdve hogy ezt bukták most. Olyan dokumentumokat kértek tőlem, amit aztán nem is kérhettek volna, ráadásul eg ysima gáz szolgáltatási szerződést intézve még a problémmat sem értették. Aztán amikor már láttam, hogy lövésük sincs hozzá, hogy esetemben mi a teendő, javasolni mertem hívjuk már fel a kisfőnököt, mert aztán már azt sem akarták elhinni, hogy mi ismerjük egymást, és a ő kérésére nekem mindent rögtön el kellett volna intézniük. Enyhén estek csak pofára, de a végére a kaffogós hangnemükből is visszavettek. adtak még egy nyomtatványt is, hogy menjek ki és töltsem ki. SZegény előttem lévő ügyféllel új sorszámot húzattak, hogy várja ki a sor végét és akor beadhatja nekik a nyomtatványt. Nah ezt megelőzve mielőtt erre nálam utalst tettek olna, közölktem velük, hogy ugye tőlem nem várják el,hogy újból kivárjak előttem lévő 50 embert, amire sorra kerülnék, így fogom magam ha kitöltöttem, bekopogok és ott hagyom náluk. Arcukon döbbenet volt, de aztán beletörődve csak bólogattak, hogy kopogjak akkor be. Egyszerűen minden türelmemet leszívták. Nagyon nem kivákozok mostanában ahhoz a bizonyos szoltáltatóhoz. Még jó hogy eddig igazán sok ügyünk nem volt velük. Azt sem csodálom, hogy a "kedves " ügyintézések során, azok akiknek viszonylag komolyabb ügyük van kicsit kikészülnek. Ahogy ott végeztem bementem a városba. Vásárolgattam ezt azt. Sőt még a telefonomat is elintétem, átváltottam előfizetésesre. Nah a nap ez részéig ez az egy dolog volt, ami pörgősen, gyorsan és simán összejött. Kiváncsi vagyok hogy mennyit fogom majd így megspóroni. Következő hónapban kiderül :) Hazafele be kellett mennem a Kistérséghez egy pályázattal kapcsolatosan. Polgármester asszony jól megvárakoztatott, de nem telt haszontalanul az idő, mert így lehetőségem nyílt kicsit jobban megismerni jogász kollégámat. Kellemeset beszélgettünk. Remélem nem leszünk pletyka tárgya :) Már majdnem 4 óra lett, amire visszaértem a hivatalba. Talán annyi időm maradt, hogy lekapcsoltam a gépemet :) és máris indulhattam további köreimre. Erre arra, ezt azt beszerezni. Már fél 7 is elmúlott, amire hazaértem. Este csak voltam, pakolgattam. Nagymamámmal lezongoráztunk pár aláírni valót, aminek eredményeképpen hamarosan kicsit komolyabb összeg áll majd a házhoz. Este pihengettem, neteztem, aztán már annyi erőm sem maradt, hogy végig nézzem a dr.house-t.