Az élet egy játék

Reggel nagyon jól esett kicsit tovább lustizni, bár Petiék érkezése gyorsan végett vetett ennek. Pedig nagyon fáradt vagyok,így estére sem sikerült kipihennem még az eltelt hét stresszes napjait. A délutáni tervezett alvásom is kimaradt, mert nem tudtam ellentmondani anyunak és kimentünk Boglárra a borhétre. Valami lappang bennem.... Gyorsan végigszaladtunk a helyszínen, és meg kellett állapítanom, bár a hömpölygő tömeg miatt nagyon még nézelődni sem lehetett, hogy mintha idén kipakolósok tekintetébn gyérebb lenne a kínálat. A szokásos borászok utcája, a kézművesek utcája, ilyen olyan kipakolósok, vidámpark mellett rengeteg kajálós sátor és 2 nagy színpad tele programokkal vonzza azt a sok ezer embert, aki ellátogat Balatonboglárra. Parkolóhelyet is nehezen találtunk, valahol nagyon messze sikerült csak leállni,így elég sokat kellett gyalogolni. Türelmem az végesnek bizonyult a tömegben :) Hazaérkezve tettem a dolgomat, majd egy gyors küldetést teljesítve meglátogattam a nagymamámat. Egész délután egy beszélgetésre vártam, ami sajnos részben kudarcba fulladt. Nem tagadom fáradtságom, nyügösségem is oka volt annak, de valahogy csalódás töltött el, és a másik részéről kissé érdektelenséget és a lelkesedés hiányát is éreztem. Lehet túlreagáltam ezt is, de bántott a dolog. Igaz a végére kivánságműsor lett, de most már hogy kérjek bármit is a szülinapomra, amikor a helyzet miatt én már ráerőltetésnek érzem :( Pedig olyan klasszul elterveztem... Azt hiszem lassan csak aludnom kellene, mert a receptoraim már hülyeséget alakítanak ki a fejemben.