Az élet egy játék

Ettől tartottam már tegnap is. Lelkesedésem, vágyam hamar el lett fojtva... Ez most vagy valami kordában tartás, vagy ekkora érdektelenség a tervemmel kapcsolatosan... Ugyan miértt kell kordában tartani, ha tudom hol a helyem és közben meg csak jót akarok? Biztos ezekben a napokban sokkal érzékenyebben reagálok dolgokra, de amíg kételyek között hagynak és szépen feltett kérdéseimre csak sejtelmes válaszokat kapok konkrétumok nélkül "kielégítetlennek" érzem magam. Azt mondta ne gondolkodjak, ám nem értek sok mindent.... Ma semmi konkrétum sem hangzott el egyik kérdésemre sem. Bizonytalanságot érzek. Nyügös voltam ma nagyon. Nem akaratos és erőszakos szándékoztam lenni, csak naygon nagyon szerettem volna valamit, amit esetleg most lehet más nem, és nagyon nem esett jól a mellőzésem, illetve az elmaradt válasz hiánya. Messze van mg jövő hétvége.... Ma aztán semmit nem dolgoztam. Már arra számítottam, hogy főnökasszony látva a sok megnyitott skype ablakot, mikor szól érte... De nem tette.. Köszönöm. Hiszen nem volt kedvem semmihez, széthasadt a fejem , gaborgyás voltam eléggé, legszívesebben hagytam volna mindent a francba és elvonultam volna valami csendes helyre, távol mindenkitől. Lehet inkább dolgoznom kellett volna, vagy vmi mással lefoglalni magam és akkor nem zúdítottam volna másra magamat. Ami persze érthető hogy sok lett egy idő után. És hogy megint hol tartunk, vagy mi lesz ennek a következménye, bele se merek gondolni.... Megint annyira roszuil érzem magam :( Picivel előbb el is jöttem haza. Itthon meg a legjobbnak láttam ha lefekszek aludni. A legjobb volt a mai nap után, amit tehettem. Sikerült is majdnem egyhuzamban 3 órát pihenni, amiután igaziból semmivel nem lett jobb. Ismernem kéne már magamat és tudni, hogy meddig mehetek el. Tanulhattam volna már az ilyen zizi napjaimból, hogy az a legjobb ha nem szólok senkihez, kicsit magam vagyok.... Most már én is érzem, hogy sok magamból....