Az élet egy játék

Éjjel sikerült nyugodtan pihennem. Senki másnak nem kellett ma bemenni dolgozni a tegnapi aktív kollégáim közül csak nekem. Ám csak azért, mert én viszont inkább csütörtökre kértem szabadnapot. Bár sok értelme nem volt a munkámnak, iszonyat fáradt vagyok még mindig. Reggel részese lettem egy beszélgetésnek, amely során tisztáztunk számomra kényes kérdéseket. Nagy önuralom kellett, hogy ne sírjam el magam. A probléma megoldódni látszik, és ígéretet kaptam, hogy legközelebb ilyen nem fog előfordulni, és némi félreértésnek is köszönhető volt az, ami történt. Semmivel nem érek kevesebbet bármelyik másik embernél, sőt.... Délutánról elkéretőztem, elvittem beköttetni a szakdolgozatomat. Aztán igyekeztem haza, mert semmire nem vágytam jobban, mint bebújjak az ágyikómba és aludjak. Így is tettem. Hétköznap délután 3 órakor aludni... nem sokszor tehetem meg. Aztán ébredés után ismét beszürkült az idő, majd egyre jobban beborult és villám csapott belém amikor egy kedves találkozásra invitálás után , elutasító választ kaptam, majd fejet hajtva írtam, amit írtam, aztán számomra érthetelen módon közölte hogy ő bejezte velem. Érthetetlenül néztem a notimat, hogy minek is köszönhető ez a hirtelen "szakítás". Egy válaszban, csak annyi jött, hogy "merészelhettem megengedni ezt a stílust". Hmmm.... Sokat gondolkodtam... és még mindig ezen gondolkodok... és fogok is gondolkodni...mert nem értem. Úgy érzem nem voltam követelőző, nem voltam erőszakaos, sem akaratos, sem rámenős, sem udvariatlan. Kedvesen kérdeztem és "csábítgattam". Az lehetett a baj, hogy merészeltem közelebbi talira invitálni a történtek után, rámertem kérdezni és elmondani, hogy mire vágyok? vagy az hogy fejet hajtottam és megírtam, hogy akkor kérem összepakolni a dolgaimat, mert lehet így szükségem lesz rájuk? Nem értem most mi okozta ezt a kifakadást.... Mi volt ebben a rövidke beszélgetésben olyan rossz, ami idevezetett? Az elmúlt napokban sokkal többet nyaffogtam, hasonlóképpen ábrándoztam a találkozóról, sőt véleméynem szerint bosszantóbb dolgokat írtam. Miért pont most bukott ez ki, amikor tényleg "ártatlanul" írtam, amit írtam. Nem értem milyen stílusban tettem mindezt, mert én úgy érzem kedves voltam, aztán szerényen lemondó... Ide jutottam. Sajnos. Az utolsó reményem, ami tegnap kicsit talán erősödni látszott mára mind elszállt :( Nagyon fáradt és kimerült vagyok. Kiegyensúlyozott, vidám napokra vágyok. Olyanokra mint amik kb 3 héttel ezelőtt voltak. Olyan jól éreztem magam. Úgy szeretném újraélni az elmúlt heteket, tanulni a hibáimból és korrigálni azokat. Miért kell nekem mindig mindent tönkretenni? Nagyon nagy fájdalom ez nekem... Legjobb lesz, ha lefekszek alszok.