Az élet egy játék

Nem is tudom, hogy sikerült ma hajnalban fél 6-kor ébrednem. Nehezen. Hiszen éjjel 3/4 2-kor még álmatlanul forgolódtam ágyacskámban. Akármelyik pózt próbáltam egyik sem vált be, viszont a régi gyerekkori altatómódszerem nem hagyott aztán cserben. Ma busszal mentem dolgozóba. Jól esett emberek közt lenni, mosolyogva indítani a napot, beszélgetni rég látott ismerősökkel és kellemes társaságban tölteni azt a pár percet. Bent a hivatalban nagyon sok munka várt. Már a nap elején kijelentettem mindenki előtt hogy ma tisztességesen szeretnék dolgozni ezért az időrabló apró dolgaikkal mindenki kíméljen. A tempó tartása délig nagyon jól sikerült. Ügyiratok sorra kerültek elintézésre. Dél környékén valami kizökkentett a kerékvágásból, oly annyira, hogy még az étvágyam is elment. Összeszorult a gyomrom és hányingerem lett. Éreztem, hogy nagyon türtőztetni kell magam, hogy ingerültségemmel ne bántsak meg senkit. Lehet így is valakinek kevésbé kedvesen válaszoltam, de talán látta rajtam, hogy agyilag nem igazán tudok ott lenni, s valahol együttérezve gondjaimmal megbocsátja ezt. Hiszen mindenkinek vannak rossz napjai, rossz periódusai, amik sokszor mint lavina söpörnek végig az illető életében, elpusztítva majdnem mindent. Hazafelé ismét busszal utaztam. Tetszik ez nekem :) Azonban egyszerűen itthon nem találtam a helyemet. Jött barátnőm és elmentünk egyet fagyizni, majd szoliztam egyet. Hónapok óta nem feküdtem be, nagyon kívánta már a szervezetem a meleget. Jól is esett, és sajnáltam, hogy csak 6 perc volt, de mint tudjuk nem szabad túlzásokba vinni. Ez a kevés idő meg még használ is. Szofi nagyon jó társaság, a sok beszédjével, viccelődéseivel feldobja az embert. Már indulni akartam haza, amikor a szaunából kiléptek réglátott rendőr ismerőseim. Csak ott ragadtam még egy órácskára, érdekes sztorikat meséltek, kriminalisztikáról, kriminológiáról, a büntetés határairól érdekes beszélgetéseket folytattunk. Jókat nevettünk, csak azt nem sikerült megtudnom, hogy születetett Popey-t mi visz rá arra, hogy Kaposvárról pont ide jöjjön le időnként szaunázni :) Este itthon magányosan ismét elgondolkodtam az elmúlt napok történésén. Csak elsírtam magam, mert nyugtalanít a helyzet. Elszomorít az amit tettem, és egyszerűen elvesztettem minden reményt arra, hogy egyszer is megbocsát majd. Pedig úgy szeretném bebizonyítani...., de nagyon elvagyok keseredve. Kicsit tévézek aztán szerintem lefekszek, talán ma egy nyugtató tea után levendula illatfelhőben sikerül kialudnom magam. Szép álmokat!