Az élet egy játék

Vajon mi keringett ma a levegőben... Lehet, hogy én vagyok napok óta túlzottan intoleráns? Az biztos, hogy nagyon fáradtnak, kimerültnek érzem magam, és olykor nehezen tudom elviselni az emberek hülyeségeit. Leginkább arra vágyok, hogy egyedül legyek... a munkával sem lenne semmi baj, ha végre nyugodtan, "magányosan" intézhetném dolgaimat, és két percenként ne találna meg valaki a hülyeségével. Ez a mai nap is ilyen volt. Kellő lökést megadta reggel Öcsi, akivel megbeszéltük, hogy ha fél 7-ig nem csörög, akkor együttmegyünk dolgozni. Semmi jel nem érkezett így türelmesen vártam, hogy megérkezzen értem. Ahogy beszálltam az autójába, a köszönés utánelső "beszólása" kicsit megütött. Közölte, hogy ma csak miattam jött dolgozni, mert ő nagyon nem jól van. Ejhhh, legszívesebben kiszálltam volna az autójából, de türtöztettem agam, és mosolyogva felvilágosítottam, hgy nekem is van autóm, és a tömegközlekedéssel is el tudok menni dolgozni, igazán otthon maradhatott volna. Köszönöm, de nem vagyok ráutalva, megvagyok nélküle is. Nem is beszélgettünk útközben. Megérkezve mindjárt belevetettem magam a munkába. Feszültség lett urrá rajtam. Nem szeretem a tökölő embereket. Az egyik ügyfélhez kénytelen voltam jópofát vágni, holott legszívesebben lehet elküldtem volna a francba, amiért értetlenkedett, és nem megvalósítható dolgokat próbált elérni ezzel nálam. Aztán jöttek sorba. Miért nem lehet tekintettel lenni a másikra, ha épp ügyfele van, vagy telefonál, vagy éppen tárgyal, hogy pitiáner dolgokkal ne zavarják? Miért kell berontani hozzám, hogy valaki keres telefonon, amikor megbezsélésen vagyok? Amikor úgyis tudják, hogy nem a lábamat lógatom, és úgysem tudok azzal a valakivel beszélni, ha épp mással tárgyalok. De istenem nagy az Isten állatkertje. Ennél már csak az volt az idegesítőbb, hogy valaki azért szaladt hozzám riadtam, hogy csináljak valamit,mert nem tud valahova telefonálni, mert nem érti de fogaltat jelez a telefon, ha hívja a másikat. Istenem fogaltat jelez, mert biztos telefonálnak. Hiába csítitottam, hogy majd próbálja meg később, csak erőszakoskodott, hogy próbáljam én is meg hívni, mert szerinte nem jó a vonal, valami gubanc van. Ekkor már tényleg kínomban mosolyognom kellett, és a BFT projektmenedzserei is mosolyogtak kolléganőmön, amikor közöltem vele, hogy "képzeld, a vonalnak semmi baja, nekem felvették a telefont, és azt üzeni a vonal végéről a másik fél, hogy egyfolytában telefonál már reggel óta, és valószínű ezért jelez foglaltat." Érdekes egy helyzet volt. Aztán ugyanez a személy kis idő múlva azért jött hozzám szaladva, hogy nem érti, most meg a fax nem működik. Nah ekkor már igaz kifakadtam neki, hogy nem ártana ésszel csinálni a dolgokat. Persze a faxnak se volt semmi baja, csak ha valaki béna akkor az béna. Egyszerűen felfoghatatlan számomra, hogy lehetnek emberek ennyire érdektelenek a munkájuk iránt, hogy egyáltalán nem akarják megtanulni kezelni a számítógépes programokat, a műszaki dolgok alapvető kezelését csak úgy taszítják el maguktól. Hiába magyarázod nekik, hogy mi hogy működik, meg se akarják érteni. Amikor meg dolgozni kéne vele, sápítoznak, hogy most mi lesz, mert a gépen ezt sem, azt sem tudja. Közben meg a munka áll, mert megy a "vakarás" :) Ebédidőben inkább a sétát választottam. Kellemesen sütött a nap. Jól esett kicsit kint lenni a friss levegőn. Megnyugtatott egy kevéskét. Legszívesebben kint maradtam volna szabadban, abszolút nem vágytam vissza. A délután sem telt jobban. Hülyeség hülyeség hátán. Nem is bántam, hogy 4 óra lett, és indulhatunk haza. Nagyon fáradtnak érzem magam. Szerintem a mai tanulás is elmarad, egyszerűen nincs erőm. Még egy kicsit netezek, mert van még mára egy fontos munkám, aztán valószínű hamarosan nyugovóra térek.