Az élet egy játék

Szerencsére a reggeli rémálomból fejfájósan történő ébredés nem hatott ki a mai napomra. Egész jól telt, már amennyire a tankönyv mellett telhetett. Sokat tanultam ma. Kevésbé is voltam fáradt, amit betudok az iszonyatosan rossz ízű ginseng és az annál kellemesebb narancsos, multivitaminos pezsgőtabletta hatásának :) Annyira belefeledkeztem a tanulásba, hogy teljesen kiment a fejemből, R-nak már rég át kellett volna emileznem a következő kisebb bízniszünk anyagát. És itt kezdődtek a bajok.... :) Klasszul megírtam a levelet, összgyűjtöttem mindent, amikor véletlenül a szomszéd ablak kis füle mellett a piros x-re kattintottam, és abban a pillanatban bezáródott a levelezőprogramom. Mentés nélkül elszállt a közel egy órányi munkám.... De sebaj, nagy levegőt vettem, ettem egy almás pitét és újból kezdtem :) Milyen igaz, hogy másodjára mindent sokkal könnyebb elkészíteni :) De ekkor már óvatosabb voltam, mert folyamatosan mentettem a levelemet. Még jó, hiszen már csak a képek feltöltése hiányzott, amikor lefagyott a gépem... Próbáltam bekapcsolni, de csak ugráltak elő a hibaüzenetes ablakocskák...aztán megint se kép, se semmi. És ez így ismétlődött egyszer, kétszer... a végén már hiába is indítgattam újra. Tutti valami vírus, de majd megkérek egy informatikust, hogy nézze meg mit lehet tenni, hogy megjavuljon. Meg voltam lőve egy kicsit, mert R telefonszáma miért is ne, nem volt elmentve a telefonomban, hiába nézegettem, de a híváslistámban sem találtam. Mivel más közös ismerősünk Kiskertészen kívül nincs, kénytelen voltam őt hívni, hogy segítsen már ki. Persze a hívásomat kinyomta. Gondoltam plusz 2 nap nem kommunikálás ide vagy oda, nagy bajban vagyok, küldtem neki sms-t, amiben leírtam röviden a szitut. Bíztam benne, hogy a bajban csak kisegít, azért annyira nem kegyetlen ő. Meg is küldte a telefonszámot. Amit a válasz sms-emben a nagy intézés közepette elfelejtettem neki megköszönni. Akkor most itt: Köszönöm! Ezt már nem mertem újabb sms-ben megírni, nehogy már ez miatt is plusz 2 nappal meghosszabbítsa a le nem járt napok számát. Nem magamat akarom dícsérni, de pont 2 héte már síri csendben hallgatok.... A húzott striguláim talán lassan elfogynak. :) Szóval a telefont megejtettük R-val, beszéltünk a jövőbeni közös projektekről is. És én itthon voltam gép nélkül.. Átugrottam unokatesómhoz, hogy had küldjek el pár levelet.... Aki nagyon rendes volt, mert a régebbi notiját odaadta nekem, hogy nyugodtan hozzam el és használjam amíg nem lesz kész az enyém. Rendes volt tőle. Nem is tudom, hogy bírtam volna ki, hosszabb ideig gép nélkül :) Köszi Lujzi :) Este még tanulni szerettem volna, de úgy elment az idő, hogy már nem állok neki. Szerintem beteszem az agykontrolos lemezt, kicsit hallgatom, és az első gyakorlat közben úgyis bealszok :) Szép álmokat mindenkinek!