Az élet egy játék

Itt a június és én még mindig csizmát és vastag őszi kabátot viselek. Szörnyű, hogy napok óta mennyire esik az eső. Nem is emlékszem volt e ilyenkor ennyire huzamosabb ideig ilyen hideg. Reggel legszívesebben ki se bújtam volna az ágyamból. Ma busszal mentem dolgozni. Jut eszembe... újabban nem látlak Siófokra utazni, vagy megbújsz a hátsó sorok között egy könyv mögé? :) Bent a hivatalban nyugisan telt a nap. Igyekeztem gyorsan elkészíteni a legfontosabb teendőket, aztán így már ráértem a saját ügyeimet rendezgetni. Fotókiállítás témában egy-két telefon, e-mail váltás után elmondható, hogy alakul a dolog. Majd nem éppen fényes kedvemben talált az a kedves ismerősöm, aki skype-on próbált volna csacsogni velem. A vége őszinte és nyílt beszélgetés lett. Majd kiderült az is, hogy ő már régóta sejtette azokat a dolgokat, amiket valakivel igyekeztünk eltitkolni. Itthon még egy kevéske jövés menés után beszorultam a szobába. Sajnos ma megint történt valami, ami eléggé erős érzelmeket váltott ki belőlem, és szomorúság, elkeseredés lett urrá rajtam. Jól estek azok a vígasztaló, figyelmes szavak amit egy majdnem idegentől kaptam, aki még minap azon is meglepődött, hogy én voltam figyeles irányába. Sírtam. Sokat. Szeretnék megjavulni, küzdök érte. Lehet már későn tértem észre és ennyi év után elveszítettem, azt aki igazán fontos volt számomra. De nem adom fel! Megértem, értem, de hiszem, hogy helyreállhat a kapcsolatunk, csak tennem kell érte, és lehet minden olyan jó, mint anno. Az estét már magányosan töltöttem. Vártam Imhot is, de nem jött. Lassan inkább lefekszel aludni, mert fáradt, kimerült agyamnak nagy szüksége van az alvásra. Csak hát már előre félek, hogy megint milyen rémesen rosszat fogok álmodni..... mert nem telik el úgy éjszaka, hogy valahogy ne szerepelne az álmaim között.

U.i: Megjött Imho :)