Az élet egy játék

Reggel a kényelmes készülődés eredménye mi lehetett más, mint az, hogy elkéstem a munkából. Igaz nem sokat, de ennyi mégis elég volt, hogy kaffogás és dirigálás várjon. Elég bal lábbal kelhetett fel a vezetőség is, ha valakinek már az sem tetszett, hogy a hivatali e-mailekre megpróbálok válaszlevelet küldeni. Valaki csak nézett eléggé majmócán.... Jobbnak láttam teljes bedobással a munkámat végezni, mielőtt még kihúztam volna a gyufát. Nem éppen volt csodás a paprikás hangulatú egyének között tölteni a napot, még szerencse hogy csak 1 óráig kellett kibírni. Örültem mint majom a farkának, amikor végre kisétálhattam az ajtón és uppsz be az autóba. Előjegyzésem volt egy masszázsra. Kicsit korában érkeztem, így volt időm lesétálni a homokos partra, leülni kicsit elmerengeni a lágyan hullámzó Balaton vizét nézve. Igazi friss levegő áradt felém, csiripeltek a madarak, a nap sugarai kellemesen bizsergették a bőrömet. Végtelen nyugalom áradt mindenhonnan. Nem sok hiányzott, hogy elsírjam magam, amikor ismét az elmúlt napok történéseire gondoltam. Összeszorult szívem, lelkem elfojtva érezte magát, és szemeim máris könnybe lábadtak. Nagyon fáj. Nagyon. Drága Istenem, csak egy icinke reménysugarat láthatnék... de most úgy érzem nincs mibe kapaszkodnom.... mintha elvesztettem volna a hibámból. Igen, mert magamat okolom a történtekért, nincs is miért mást okolni. Én vagyok felelős mindenért. Csalódást okoztam megint, holott pont ő az aki nem ezt érdemli. Kérlek, bocsáss meg nekem! Gyorsan össze kellett szednem magam, mert megcsörrent a telefonom és idő volt, várt már Nita. Szabályosan fájt, amikor masszírozott. Az első tapintásból megállapította, hogy nagyon rossz napjaim lehetnek mostanában, rettenetesen kötöttek az izmaim. Éreztem én is a merevséget, csak úgy huppogott az egész vállam, hátam tele stresszes gócokkal. Megérintett olyan pontokat a testemen, amik nyomására mintha az agyam kikapcsolt volna, valami nyugodt, felemelő érzés áradt szét bennem, mintha kicsit felemelkedett volna a kis lelkem. Nagyon jól esett, talán amióta hozzájárok, most éreztem a legjobbnak. Sok minden szóba jött ez idő alatt. Már nem először lepődök meg, hogy az az ember , akit máskor eléggé távolságtartónak éreztem, szinte alig tudtam róla valamit, ilyenkor hogy megnyílik, és beenged a kis belső világába és olyan dolgokról mesél, amit én nem biztos hogy elmondanék egy ilyen pusztán ismerettségi kapcsolatban álló személynek. Rájöttem arra is, hogy sok közös van bennünk. Olykor mintha magamat látnám, hallanám. Viszont az általa mesélt dolgokból arra is következtettem, hogy vannak nálam kriminálisabb nőszemélyek is, akik olyat is megmernek tenni kapcsolatukban, amit mondjuk én soha nem tennék meg azzal személlyel aki közel áll hozzám és bízok benne. Közben ezt hallgatva volt időm azon is elgondolkodni, hogy a hallottakhoz képest, amit kedden tettem, ahogy tettem, ahogy viselkedtem nyulfarknyi ahhoz képest, amit ma a másik mesélt. Bár ezzel nem magamat akarom menteni és feloldatni a megérdemelt büntetés alól, mert tudom, hogy nem szabadott volna úgy viselkednem. Ám arra jutottam, hogy nem is egy olyan nőtársam van, aki sokkal többet megmerészel tenni, és tényleg olykor tudatosan, gátlástalanul, pofátlanul, szánt szándékkal, rendszeresen belekotorászni mások privát szférájába és számonkérni bizonyos dolgokat. Ahogy beszélgetek egyre több nővel és férfival úgy erősödik meg bennem az a érzés, hogy mindig lesznek olyan tettei a nemeknek és olyan harcai, amiket a másik épp azért mert másik nemű nehezen fog tudni megérteni. Mi nők már csak ilyenek maradunk, de szerintem ti férfiak meg olyanok maradtok. A társalgás közben könnyen mondtam kivülállóként okosságokat, amikor meg fura módon én is beleestem valami hasonló hibába. Sajnálattal értesültem arról is, hogy korábbi erdélyi utitársunkkal baleset történt, és már túl is van egy szemműtéten. Viszont aminek nagyon örültem, hogy közös ismerősünknek hazatérve erdélyi utunkról meglehetősen sok jót mesélt rólam, és arról a személyről, aki akkor elfogadta a meghívásomat és elkísért arra az útra. Főleg azt hallottam vissza, hogy Ő milyen jó fej és jó társaság és igazán büszke lehetek rá, nah meg nagyon értékes ember, aki nagyon szimpatikus volt számára. Persze legigazándiból én kerültem szóba, de magamat csak nem fogom itt fényezni. Az nem az én tisztem, még így közvetetten sem. Útban hazafelé anyut felvettem, aki már szegényem sokadszorra próbált telefonon utolérni, de a táska mélyén meglapuló készülék zörgését nem hallottam meg. Itthon a szokásos pénteki házimunka, mosás, takarítás következett. Kisebb nagyobb megszakításokkal sikerült is befejeznem. Tegnap egy nagyon jó könyvet kezdtem el olvasni. Sokan ajánlották már ezt az önismereti könyvet: Louise L. Hay: Az erő benned van. Tudatosítani kell magamban, hogy "jó" akarok lenni és talán lépésről lépésre majd meglátom én is a csodát és talán helyretehetem végre a körülöttem feje tetejére álló dolgokat, kapcsolatokat és bizonyíthatok majd Neked is. Meg kell tanulnom pozitívan gondolkodni, tudatalattimat a megerősítésekkel átformálni. Jegyzetelgettem egész este, figyelmesen követtem az írónő sorait. Egy kis kellemes zenehallgatás is belefért, Harcsa Veronika személyében. Aztán az est hátralevő része sem fog máshogy telni, megnézem kedvenc sorozatomat, olvasok, aztán alszok. Hiszen amíg a test pihen, addig az agy tisztulással készül a következő napra.