Az élet egy játék

Péntek. Végre utolsó munkanap. De csak lenne, ha vasárnap nem lenne választás. Ez a nap sem volt különb mint az előző. Mindenki feszült, ideges a választások miatt. Előkészülődések, jogszabályi ellentmondások, senki által észre nem vett joghézagok, ezek tisztázása, megválaszoltalan kérdések, és egyéb problémák miatt már most felmerül egyesekben a választás tisztaságának kétsége.. Mert van, amit csak mi tudunk.. és az utca népe aki betér behúzni a keresztet abszolút nem és még rá se mer szerintem gondolni. Valahogy majd úgy is kell lennie. Mivel én meg nem vagyok fanatikusan elkötelezett egyik párt felé sem, így még szükségem van egy kis időre, egy két kérdés átgondolására, hogy kire is adjam le a voksomat. Ennyire előre azért ne szaladjunk. Délután 1 órakor sprint haza, egy gyors kajálás után pedig sprint körútamra. Kozmetikushoz készültem, egy kis szépítkezésre, de előtte még volt egy kis szabadidőm, hogy bemenjek egy-két üzletbe. Hát igen, ha bemegyek üres kézzel nem jövök ki. Ma is vettem két felsőt. Aztán belegondolva, hogy mennyit elköltöttem már ebben a hónapban és még csak 9-e van, elszörnyülködtem. Jobb lesz leállnom, s nem így vígasztalnom magam. Mert biza, amikor rossz kedvem van, amikor egy ilyen "szakítás" után vagyok, szükségem van valami kényeztetésre. Ennek örömét a vásárlásban is megtalálom elég gyorsan. Gyorsan eltelt a délután, bár sok kedvem nem volt hazajönni, mert tudtam, hogy ha itthon egyedül vagyok, csak aggódok és gondolkodok, aminek mindig sírás a vége. Tettem-vettem a dolgomat idehaza, majd elindultam egyet bicajozni. Letekertem a horgásztavakhoz, ami már be volt zárva, de nem törődve a magántulajdon zavarásával, mivel senki nem volt a környéken, így átbújtam a korlátom és legurultam a legbelső tó partjára. Semmi más célom nem volt, csak nyugiban lenni, hallgatni a csendet, a vízcsobogását, csodálni a fel-fel buborékoló halacskákat, a madarakat, kacsákat, gémeket, és érezni a természet illatát. Sajnáltam, hogy nem hoztam el a fényképezőgépet. Viszont eltöprengtem.... és csak elpityeregtem magam. Így több mint egy hét után is nagyon bánt, ami történt. Úgy szeretném, ha megbocsátást nyernék, ha bebizonyíthatnám, hogy igenis alkalmas vagyok a barátságára, és ismét olyan szép, jó hangulatban levő órákat tölthetnénk együtt, ami anno mindkettőnklnek nagy élvezetet nyújtott. Nem szeretném őt elveszíteni :( Már elbújt a nap, amikor elindultam haza. Itthon már nem volt sok kedvem semmihez. Kicsit neteztem, olvastam, pihengettem.