Az élet egy játék

Nagyon jó volt ez az elmúlt pár nap. Oly' annyira mozgalmas volt, hogy még blogot írni sem volt kedvem. Hol is hagytam abba? :) Szombati napot végig tanultam. Igyekeztem minél több tételt elsajátítani, hogy aztán a vasárnapom felszabadultan teljen. Ismét kiruccanós lett a hét utolsó napja. Elvittem Mukinak a kikölcsönzött könyveket, megkóstoltuk az nagyon finomra sikerült pudingos sütit, és nem dicsekvés képpen, de a Rote Grütze féle öntet is fincsi lett. Volt aki duplán evett belőle, ami számomra nagyon jó érzést váltott ki. Kellemesen telt ez a nap :) A nap csúcspontja volt, amikor végre kezemben tarthattam várva várt telefonomat. Ami nagyon furi volt először, kicsit bénának is éreztem magam, sőt az izgalomtól a kezeim is remegtek :) Kellett kérnem egy kis seítséget a használat megtanulásához, de szerencsére erre is akadt egy tökéletes személy, aki mint tudjuk mindenben nagyon jártas :) Mostanra már megbarátkoztunk egymással, nagyon simulékony, és élvezi a helyzeteket a tenyerem és ujjaim között. Ma megajándékoztam egy piros "rucival" is, ami nagyon illik az egyéniségéhez és így igazán nőies lett. Máris hétfőt írunk. Ma bementem dolgozni. Mindenképp szerettem volna elrendezni a sürgősebb dolgokat, hogy aztán nyugodtabban tudjak itthon tanulni. A munka kitöltötte szinte minden időmet. Ma ismertették velem új munkaköri lerásomat és teljesítményértékelésemet. Ami több mindennel kiegészült, különösen a közbeszerzési eljárások lefolytatásával, szerződések elkészítésével, illetve a beruházásokkal kapcsolatos teendőkkel. A teljesítményértékelésnél zömében 9 és 10 pontokat kaptam, csak egy helyen csúszott be egy 8-as, amit igazán nem is értek, mert a helyi gazdasági szférára vonatkozóan eddig szó sem volt, hogy nekem olyan dolgom lett volna, mint ami fel van tüntetve a követelmnyekben. De elégülten olvastam a szöveges értékelésemet, miközben pont azok a kollégáim, akik eddig elvoltak szállva maguktól és élmunkásnak titulálták magukat csalódottan mesélték, hogy az értékelésükben több a negatívum mint a pozitív értékelés. Nagyon röviden, címszavakban, hogy mit is írtak rólam: gyors, pontos, megbízható mukavégzés, bár alkalmanként ingadozó :) Kiváló alkalmasság, jól képzett, széleskörű elméleti tudás, gyakorlati tapasztalaok megszerzésére törekedés, önálló munkavégzés, Kezdeményező készsége, tűrőképessége-határozottsága ellenére: önbizalma-javítandó :) Ezekkel én is tisztában voltam, de köszönöm, igyekezni fogok :) Munka után sprint telefonosüzletbe. A 4. üzletben sikerült is megtalálnom a legmegfelelőbb színű és méretű tokot. Siettem, mert 5 órától testületi ülésem volt, amire először nem igazán akartam elmenni, de a kiváncsiság jobban hajtott. Gyorsan lerendeztük a napirendi pontokat, kisebb-nagyobb vitákkal sikerült is megállapodni a kényesebb kérdésekben is. Aztán jött a meglepetés. Két képviselőkollégám is a napokban tartja, tartotta névnapját és egy kis ezzel azzal készültek. Megvendégeltek bennünket, nagyon finom szendvicsekkel, sütikkel és zamatos borocskát is hoztak. Volt minden, ami szem szájnak ingere. :) A nagy tereferében kitűztünk egy tavaszi idpontot is egy utazásos hosszú hétvégére, amiről majd még többet írok, ha eljön az ideje. Én még ott hagytam a többieket, nagy mulatozásban, amikor olyan érzésem lett, hogy nekem most lépnem kell. Szörnyű tragédiát hallottam egyik távoli ismerősöm családjáról, ami első hallásra felfoghatatlan volt számomra. Történt ugyanis, hogy egy házaspár 2 éve örögbefogadott egy kislány ikerpárt. Az első hónapok klasszul teltek, majd az anya idegi állapota rohamosan megváltozott. Megkülönböztette a gyerekeket, aki mostanra már 7 évesek, épp az iskola előtt állnak. Egyiket különlegesebb bánásmódban részesítette, magához édesgette, csinos ruhákban járatta, amíg a másikra mindig haragudott, csúnyán beszélt vele, nem foglalkozott vele, még a kislány külső jegyeit is elcsúfította. Állandóan árulkodásra késztette a kislányokat, teljesen egymás ellen nevelte őket. Szabályosan terrorizálta őket. Állandóan meg akart szabadulni a nem kedvenc gyerektől. A legszörnyűbb, hogy úgy eltelt két év, hogy sem a családsegítősök, sem az utónevelői látogatások során nem tettek semmit annak megakadályozására, hogy eddig fajuljon a dolog. Egyik nap ugyanis az egyik kislány összeverve érkezett óvodába, 8 napon túl gyógyuló sérülésekkel. Mint kiderült az anya előző nap szíjjal verte meg a kislányt. De milyen apa, aki ezt végignézte és hagyta,nem tett semmit ez ellen. Hátborzongató történet. A kislányokat még aznap elvették a szülőktől és elvitték őket ideigelenes nevelő intézetbe. Tulajdonképpen ezek a szülők hogyan fogadhattak örökbe a kisgyerekeket, vagy miért ilyen tragikus módon kellett hogy vége legyen ennek? Milyen sokat szenvedhettek ezek a gyerekek?? A hideg kirázott, amikor a végén mesélték, hogy amikor készítették fel a kislányokat, hogy új helyre kell költözniük, és nem lesznek velük a mostani szüleik, egész könnyen felfogták. Az a kislány, akit vertek szinte sugárzott a boldogságtól, a másik pedig egy kis idő után szintén kiváncsian érdeklődött az új helyükről. Aztán az autóban, útközben a nevelőotthon fele, a megvert kislány megkérdezte óvonénijét, hogy leveheti e hajcsatjáról a karikákat. Az óvónéni mondta neki, hogy persze, hiszen az a tied. Erre ez a 7 éves kislány szívetszorítóan csendesen azt mondta: Anyukám ezért is kiabálni szokott velem. Most már szabad vagyok... :( És ő még csak egy hétéves gyerkőc.... Sok mindent megindított bennem ez a történet... lehangolt eléggé. Szerintem kicsit nézem a tévét, vagy hallgatok egy kis zenét és le is fekszek alukálni.