Az élet egy játék

Így jár az, aki olykor lusta blogot írni. Illik bepótolni a tegnapi elmaradásomat. :) Péntek. Bár igaziból külünösebb dolog nem történt. Bent a munkahelyemen is nyugi volt, én is kényelmesre vettem a figurát. Egy -két fontos szervezési ügy intézése után délután 1-ig az időt szinte csak chateléssel ütöttem el. Lehetőségem nyílt kicsit jobban megismerni egy személyt, akit valójában már pár hónapja ismerek, de eddig a munkán kívül nem volt alkalmunk másról beszélgetni. Érdekes, ahogy megnyílnak egymásnak viszonylag vad idegen emberek. Kaptam tőle egy klassz ötletet is, hogy egyik kedves ismerősöm közelgő névnapjára milyen ajándékkal is készülhetnék. Bár még nem tudom, hogy fogom megvalósítani, de majd talán segítségül hívom kreatív Krisztámat, hogy kivitelezzük együtt az ötletet. Kora délután siettem haza, egy gyors takarítás után kénytelen voltam kicsit lepihenni, mert megint iszonyatos fáradtság lett urrá rajtam. Szunyókáltam is egy órácskát, bár utána nehezen akart felébredni ismét a szervezetem. Nem terveztem délutánra semmi különleges programot. Tanulnom kellett volna, de még adtam magamnak egy kis szabadidőt, és előpakoltam papercraft-es dobozkámat, elkezdtem hajtogatni. Készítettem 2 kis meglepetést ugyanannak a kedves ismerősömnek :) Vagyis egyiket a cicájának :) Most csak ezt mutatom meg, mert a másikat, ami igaz csak többszöri nekifutásra sikerült igazán szépre -de türelemmel elértem a célom-még nem látta senki, és nem szeretném lebuktatni kedves meglepimet. Cini-cini kisegér, minden lyukba belefér :) Nagyon jó dolognak tartom ezt a papírhajtogatást. Igazi terápia számomra. Azt sajnálom, hogy mostanában majd kevesebb időt tudok erre áldozni, de rájöttem, hogy szeretem csinálni, megnyugtat és élvezem is, ahogy pár hajtás után kialakul a forma. Nagy türelem, figyelem, pontosság kell hozzá, főleg a kisebb, apróbb hajtásokhoz. Amiket eddig készítettem eléggé egyszerűek, ezeknél vannak sokkal bonyolultabbak is. Már ki si néztem egyet, de még nem éreztem magam annyira rutinosnak, hogy neki is merjek állni. De ami késik, nem múlik. A hajtogatással nagyon elszaladt az este. Már csak arra volt erőm, hogy hozzákészüljek az alváshoz és álomra hajtsam a fejem.