Az élet egy játék

Dejóóó lenne, ha minden hét keddi nappal indulna :) Reggelre ismét havazott. Nem is kevés hó esett már megint... Az ébredés nagyon nehezen sikerült, szabályosan undort éreztem, amikor belegondoltam, hogy hamarosan be kell sétálnom a munkahelyem ajtaján, mosolyogni kell mindenkire és a munkáról már ne is beszéljek. Öcsi időben jött értem, bár a nehezen járható, csúszós út miatt lassan tudtunk csak haladni. Kicsit továbbtartott az útunk a megszokottól, de ez idő alatt érdekes dolgokat tudtam meg a benti történésekről. Megérkezve, kiszállva az autóból óriási levegőt kellett vennem, hogy erőt gyűjtsek belépni az épületbe. Az várt amire számítottam. Kiváncsian érdeklődő kollégák, kedves kolléganők, elmúlt két hét kellemes és kellemetlen élményeinek megbeszélgetése... és persze a munkaidőt a sok trécselés miatt nem sikerült pontban fél 8-kor megkezdeni. Az egész nap a sok munka miatt pikkpakk eltelt. Ma aztán dolgoztam,mint a kisangyal. Délután úgy jöttem ki a hivatalból, hogy igen, ez kellett nekem, valójában ez már hiányzott. És túléltem a hosszú pihenés utáni első napot, képes voltam legyűrni a munka iránti kedvetlenségemet. Szóval egész jól éreztem magam, lefoglaltam gondolataimat is. Aztán ezután történtek még a nap legérdekesebb részei is. Szerencse talán rámragyogott? Talán a gonosz lelkek lassan eltávoznak? Vagy csak egyszerűen az kellett, hogy itthon a felsőmet kifordítva vegyem fel, persze véletlenül, és lusta legyek küszöbre állva levetkőzni? :) Kitudja... Az biztos, hogy az este folyamán érdekes beszélgetésekben volt részem. Pedig először azt terveztem, hogy ma aztán nyugi lesz, még a gépet is kikapcsolom... még jó hogy valami legbelül azt súgta, hogy mégse tegyem. Meglepetésemre elég közvetlenül indult a párbeszédünk... ahogy alakult, az pedig a legváratlanabbul ért. Valaki engem szeretne valahol... és döntenem kell. Próbáltam az érveket egymással szembe állítani, de a hirtelen jövő dolog annyira lebénította a gondolkodásomat, tanácstalan lettem, és kis időt kértem... Azt hiszem még előttem áll egy hosszabb és komolyabb tárgyalás is. Nagyon szerettem volna Valakivel megosztani ezt az egyelőre abszolút nem publikus eseményt, de sajnos válaszát, véleményét elhallgatta előlem. Pedig Ő az, akinek mindig fontos volt a véleménye, aki a legreálisabban látja a dolgokat, és akinek mindig elfogadtam a meglátásait. Nagy szükségem lett volna most is rá. Talán megkönnyítené számomra a döntést, bár azt is tudom, hogy ezt a lépést legigazándiból nekem kell meghozni. Kicsit félek ettől is, és még sok minden mástól is. Ám az idő is sürget, de köszönöm, hogy elfogadtad, hogy nem elég 28 perc :) Kedves ismerősöm ma beavatott féltett titkába, és egyből világos lett, hogy mi az oka a napok óta tartó hangulatingadozásának. Rádöbbentem, hogy mennyire könnyebb külső szemlélőként meglátni a kapcsolatokban és a személyekben rejlő hibát, mint annak, aki benne van. Mennyivel könnyebb tanácsot adni, bár nem szeretek, de a hülyeségtől jobb megóvni mindenkit. Ma mintha kedves ismerősömben magamat láttam volna. De mondhattam neki bármit, csak megtette, amit a fejébe vett. Hiába kértem ne agyaljon, menjen inkább aludni és holnapra máshogy fogja látni a történéseket... ne kombináljon és ne kreáljon alaptalan dolgokat. Bárcsak újév első napján saját ügyemben is ilyen tisztában lettem volna azzal, hogy mi a helyes lépés, és akkor tutti elkerülhettem volna ezt a szenvedős időszakot, és talán együtt kellemesebb és élvezetesebb társaságban tölthettük volna el a napokat. Kedves ismerősöm pedig pasiból is van ráadásul, tehát még nem is általánosíthattok a nőkre, hogy mert mi ilyenek vagyunk.... Azt hiszem hamarosan nyugovóra térek, hiszen holnap egy újabb nap vár rám.