Az élet egy játék

Újabb világvége. A film nem egy nagy durranás... Az effektek, trükkfelvételek nem rosszak, a hanghatás egész jó, de kb. ennyi... Mint az ehhez hasonló amerikai filmeknél itt is előre sejteni lehet mi is fog történni. Azért, aki teheti nézze meg :) Egy dolog viszont tetszett benne, ami kicsit más volt...a tibeti kolostorbeli beszélgetés... , ami elindított egy sor gondolatot bennem, s ezek azóta is foglalkoztatnak.

"-Ne higgy el mindent, amit mondanak...

-Oszd meg velem bölcsességed, rinpócse! Mi van, ha igazuk van, és valóban eljön a világvége?

(rinpócse fogja a kannát, és elkezdi tölteni a teát a csészébe, és csak önti, önti, kicsordul annak oldalán, és végigfolyik az asztalon...)

-Tele van a csésze rinpócse!

(rinpócse tovább tölti, nem zavartatja magát)

-Ne tölts többet!

-Ahogy ez a csésze, te is tele vagy kételyekkel és sejtésekkel... Ezért nem tudsz tisztán gondolkozni. Ahhoz, hogy meglásd a bölcsesség fényét, előbb ki kell ürítened a csészét."

Valóban, magamat kiismerve tényleg akkor "borul el " az agyam, és mondom, csinálom a hülyeségeket, amikor urrá lesz rajtam a kételkedés, a bizonytalanság. Aminek legfőbb okának az őszinteség hiányát érzem. Az üres teret a sejtés tölti be, és hatalmasodik el rajtam. (mert gondolkodok, és egy idő után összeáll a kép) Észrevettem, egészen addig, amíg nem csalódok valakiben, amíg ha még naívan is megbízok valakiben semmi baj nincs. Ám amint ez meginog, megindul a lavina is, ami már többször elsodort majdnem mindent. Hogy mit tennék, ha eljön a világvége? Ezt így nem lehet előre tudni, sok mindentől függ. Talán addigra "a csészét is kiürítem" és bölcsebb leszek :)