Az élet egy játék

Munka munka munka... Meg is jegyezték a kollégák, hogy ma milyen csendben vagyok. Bizony, elvoltam foglalva. Persze a hivatalos munka mellett bőven jutott időm a saját ügyeimet is intézni. Egy-két telefon, egy kis üzlet, kiállításszervezés ez az. Szereztem egy notbookot is, így gond nélkül tudok már itthon netezni. Bár egy két beállításra még szükség van, egy két programot még fel kell tölteni, de ezekhez már segítséget kell kérnem, aki eddig még nem érkezett meg. Várok, várok... De lehet, akkor lennék nyugodt, ha ma mégsem jönne. Nincs túl jó kedvem. Sőt, inkább szomorú vagyok. Este elruccantam barátosnémmal szolizni, aki mondott valamit, és teljesen felkavart. Olyan tehetetlennek érzem magam. Ilyenkor a legrosszabb, amikor egyedül vagyok itthon. Ráadásul még Imho sincs elérhető állapotban, aki egy kicsit megvigasztalna. Nemsokára inkább lefekszek, alszok és így lehet kevésbé leszek nyügös, ha reggel felébredek. Talán holnap szebb és jobb nap ragyog ránk.