Az élet egy játék

Délután fél 5-ig minden ment a szokásos pénteki nap menetrendje szerint. Délelőtt munka, délután takarítás... Épp végeztem a pakolással, amikor apu rémülten bejött a szobámba, és arra kért menjünk gyorsan, mert a mama rosszul van. Gyors telefon háziorvos barátunknak, aki már tudott az esetről és megnyugtatott, hogy 2 perc és ő is ott lesz. Egyszerre érkeztünk... Hát amikor megláttam nagymamámat, majdnem sírva fakadtam. Nagyon rossz állapotban volt. Vérnyomásmérés, cukormérés, vérnyomás az egekben, infúzióbekötés.... Mivel a háziorvossal nem jött asszisztens, így nekem kellett segítenem. Nagy erőt kellett összegyűjtenem, amikor az infúzióbekötéshez kerestük a vénát.... és nem akart sikerülni. Az a közel 20-30 perc, amíg az állapotának a stabilizálása folyt szörnyű volt. Közben szerencsére megérkeztek a mentősök, és átvették tőlem a feladatokat... A mama állapota kicsivel jobb lett, elszállították a kórházba. Gyorsan összepakoltam a cuccát, aztán irány Siófok. Most ott van... Sajnos nem jól érzi magát :( Még itthon konzultáltam háziorvosunkkal, kikértem a véleményét, hogy szerinte mi okozhatta ezt a rosszullétet. Próbált vígasztalni, hogy eddig nem volt semmi gond, de valójában kibökte, nem tudja pontosan, el nem tudja képzelni, hogy ezt a hirtelen egekbe szökő vérnyomást mi váltotta ki. Semmi konkrétumot nem mondott... Összefoglaltam neki a tüneteteket, és elmondtam neki, hogy én sokkal komolyabb bajra gyanakszok, mint egy szimpla vérnyomás ingadozás. Rákérdeztem konkrétan az általam felvetett betegségre.. Nagy hallgatás volt a válasz.. Mintha beletrafáltam volna, mintha ő is ezt sejtené, de nem akarja kimondani. Ha tényleg az van, amire gondolok, abszolút nem számíthatunk semmi jóra :( Eléggé kimerültnek érzem magam, megviseltek a történtek :(