Az élet egy játék

Reggel nehezen ment az ébredés, átvirrasztott éjszaka után, hajnalban sikerült elaludnom. Így 9 óránál hamarabb nem tudtam kiszállni az ágyból. Sietni kellett a készülődéssel, mert fél 12 re a kórházban kellett lennem, és a regisztrációt meg más egyebet is bele kellett kalkulálnom az időbe. Viszonylag hamar leértem Kaposvárra. A regisztrációnál sikerült megkapnom a 930. sorszámot. Gondoltam, hogy mivel úgysem kerül rám gyorsan a sor, elmegyek a tegnapi tüdőszűrős eredményekért. (mert tegnap a munkatársaimmal együtt kollektíve részt kellett vennünk). Épp összefutottam a folyosón azzal a kedves ápolónővel, akivel tegnap megbeszéltem, hogy ma én megyek. Össze is volt készítve már minden. Mosolygósan szép napot kívánt, és megkérdezte, hogy van e még más dolgom is a kórházban. Mondtam, hogy igen a haematológiára kell mennem, de előtte még a regisztrációnál ki kell várnom a soromat. Nagyon kedves volt, félrehívott egy irodába, és megkérte a kolléganőját, hogy soron kívül regisztráljon már be. Ez volt az első kellemes történés a mai napon. Elmentem ezután a szakrendelésre, ahol a megbeszélt időpontban (kb. 20 percet kellett csak várnom) behívtak a rendelőbe. Az orvos 2 mondattal elrendezett, az eredményem részben jó, a gyógyszer használ. Decemberben kontroll. Ez is részben egy jó hír volt. Aztán ahogy megbeszéltem Mákvirággal felhívtam, hogy akkor mi is lesz a a közös ebéddel? Hát az most sajnos elmaradt, mert neki valami fontos munkája volt, vagy mi :) Szóval Vele a találkozó ma nem jött össze. Sebaj, gondoltam, elmegyek beszerző körútra. Egy nagyon elegáns üzletben, megtaláltam végre azt a napok óta kutatott meglepetést, amire azt éreztem, hogy igen ez az, ezt meg kell vennem Neki. Kinek? Kinek? Hát Kiskertésznek. Nagyon kedves volt az eladó csajszi, segített kiválasztani a legmegfelelőbbet. Már az alkalmat is tudom, hogy mikor fogom odaadni neki. Feltéve, ha addigra szóba áll velem, nah de ha nem akkor ezt mindenképp nekiszántam, majd valahogy eljuttatom hozzá. Boldogan indultam tovább utamra. Eszembe jutott, hogy most van időm bőven körülnézni Kaposváron, és beszerezni Kiskertésznek a régóta keresett fekete vékony szívószálat. Innentől egyre mókásabb lett a napom. Nagyon sok üzletben megnéztem, de nem volt. Aztán utolsó nekifutásnak bementem a Tesco-ba, hátha ott mégis lesz. Ami nem jött össze. Ahogy sétáltam kifele, megláttam az egyik vendéglátósnál a pulton, hogy az üditők mellé fekete szívószálat adnak :) Juhhééé, fellelkesedtem és odamentem a lányokhoz, hogy legyenek szívesek adjanak nekem kb. 50 darabot. Mindegy mennyibe kerül, megveszem. Megdöbbenten néztek rám, mintha nem lennék komplett:) Mutatták, hogy nekik tényleg van több ezer darab, de a főnökük engedélye nélkül azt nem adhatnak, mert ők azt nem árulják, nah meg ilyennel nem is találkoztak, aki szívószálat akarna venni tőlük. Felhívták a főnököt, aki nem egyezett bele. Persze valahol meg is értettem, viszont megmondta, hogy Kaposváron, hol tudok venni fekete szívószálat, ahol ő is vásárol. Elindultam, csak nagyjából tudtam, hogy merre kell mennem. De persze eltévedtem. A hely megtalálásához telefonos segítséget kellett kérnem :) Ez egy vendéglátós nagykereskedés volt. Volt szívószál is, igaz nagy kiszerelésben, 1000 darabosban. Nagyon segítőkészen, kiszolgáltak, majd a pénztárnál bukott ki, hogy mivel nincs vállalkozói igazolványom, így nem vásárolhatok, meg különben is minimum 5 ezer Ft értékben venni kell akkor is valamit. Szépen, kedvesen rámosolyogtam a pénztárosokra és kértem őket, hogy próbáljuk megoldani valahogyan, mert nekem ezek a szívószálak nagyon kellenek. Nehogy most amire végre megtaláltam, amit keresek, ne vásárolhassam meg. Először nem igazán akarta, de másodszori könyörgésemre belement, és kis megjegyzést hozzáfűzve, hogy legközelebb nem fogja megengedni, de most elhozhattam a szívószálat. Gyorsan irányba vettem a postát. Had örüljön ennek a szerzeményemnek Kiskertész, beborítékoltam mind a majdnem ezer darabot (mert valamennyit ki kellett vennem, mert nem fért el a borítékba) és feladtam a címére. Had készítse el a mihamarabb amit ezekből szeretett volna. Gondoltam, miután ezt is elintéztem, elindulhatnék már végre haza. De jött egy telefon, hogy ugorjak már vissza az Államkincstárhoz, mert kedves főnökasszonyom ott felejtette a bélyegzőjét. Ott is biztos mosolyogtak rajtam, mert csak annyit tudtam, hogy melyik irodába akarok menni, de hogy kit kell keresnem még a munkahelyemen sem tudták megmondani. Összevissza hebegtem habogtam a biztonsági őrnek, amire nevetve felkísért. A bélyegző is meglett. Indulhattam végre haza. Telefonált útközben egyik kedves ismerősöm, hogy mit szólnék egy kis kimozduláshoz. Végülis... nekem már mindegy volt, hiszen egész nap kimozdulásban voltam :) Kellemes séta a parton, üldögélés a vízparton, kellemes beszélgetés, fagyizás simogatott a napsugara, úszkáltak a hattyúk, kacsák, repültek a sirályok. Nagyon megnyugtató volt az egész. Még megengedtem mára magamnak egy kis szoláriumot is, hátha a boldogság hormonjaimat jobban felébreszti :) Közben összefutottam egyik régi ismerősömmel. Aki érdeklődve kérdezte, hogy mi is van velem mostanában. Megdöbbenésemre, ahhoz képest, hogy nem vagyok olyan közeli viszonyban vele, nagyon képben volt a dolgaimmal. Emlékeztetett, hogy miről beszélgettünk fél éve, szinte mindent tudott rólam, ami azóta velem történt és kíváncsian érdeklődött a mindennapjaimról. Olyan érzésem volt, hogy neki sikerült engem pár beszélgetésből kiismernie, és tudja hogy valójában milyen ember is vagyok. Fura érzés volt. Nemrég estem haza, még vár rám egy kis takarítás, aztán szerintem korai alvás lesz, mert holnap már megint kell menni a dolgozóba.