Az élet egy játék

Talán ezt vártam a legjobban. Bár szerintem ma is többet dolgoztam mint egész héten. Nagy kapkodás volt a délelőttöm, hogy minden betervezett dologgal végezzek a munkaidő végéig. Le is léptem viszonylag csendben pontban 13 órakor , nehogy még valaki kitaláljon valamit :) Szokásos péntek délutáni takarítást, bevásárlást is megejtettem. Holnap már nem szeretnék semmi mással foglalkozni a tanuláson kívül. A délután folyamán két dolog is történt, ami mélyen nyomot hagyott bennem. Ahogy mentem bevásárolni, láttam egyik ismerősömék udvarában bent áll a mentőautó. Még le is lassítottam , de nem láttam semmi mozgást. Továbbmentem, arra gondolva, hogy majd megkérdezek valakit, hogy mi történhetett. Közben meg kellett állnom nem messze tőlük egy állatorvosi rendelőnél. Alig időztem pár percet, és szálltam volna vissza az autóba, amikor észrevettem egy egyre lejjebb szálló helikoptert. Az ismerősömékkel szemben lévő zöld területen leszállt. Hamarosan lassan áthaladt az úton ugyanaz a mentőautó is, és ment a helikopter felé. Ledöbbenve figyeltem, hogy vajon ki lehet a mentőben, de sokat nem láttam, mert azért ahhoz kicsit távol voltak, és hirtelen egyre több ember termett ott. Gondolom mind kiváncsiskodók voltak. Csak figyeltem én is, de a mentő autóból nem vettek ki senkit. A helikopterrel érkezett orvos, és mentősök mind ott álltak a nyitott ajtajú mentő mellett. Egyszer csak visszamentek a helikopterhez és elrepültek vele. Mind közben a hírek odaértek hozzám is, hogy ismerősömön már nem tudtak segíteni, hiába élesztették újra, nem sikerült. Hát ezért nem kellett őt már áttenni a helikopterbe :( Szörnyű érzés volt, még onnan a 150-200 méterről is végignézni az egészet. Nem igazán voltunk közeli ismerősök, de nagyon jól ismerem a családot. Kellően szomorú hangulatban indultam tovább, és próbáltam gondolataimat elterelni. Ilyenkor bennem is előjönnek a múltban történt elszomorító események, és megvisel az emlékezés nagyon. A másik dolog pedig az volt, hogy az egyik nagy multi hipermarketben szerettem volna megvásárolni a szürethez szükséges cukrot. Épp akciós volt, így jó üzletnek bizonyult 50 kg vásárlása. Telepakolt kocsival be is álltam a pénztárba, ahol a pénztáros hölgy flegma módon közölte velem, és közben egy papírt lobogtatott, hogy én ezt mind nem vehetem meg, mert egy személy max. 20 kg-ot vásárolhat. Nah szép, mosolyogtam. Persze mint utólag megnéztem az akciós újságot, feltüntették ezt. (MVM) Ám kicsit az ilyet nevetséges dolognak tartom, mert ha valakinek saját használatra kell ekkora mennyiség miért ne vehetné meg. De mindenesre majdnem negyed órámba telt, amire a morcos pénztárosnénit rábeszéltem, hogy osszuk meg, és had fizessem ki 3 tételben, mintha 3 külön vásárlás lenne. Nehogy már visszapakoltassa velem az árut. Persze még én éreztem magam kellemetlenül , amikor megláttam, hogy mögöttem kígyózik a sor.

Ezek után úgy voltam vele, hogy kicsit megnyugtassam magamat, hogy igazán megérdemlek egy kis édességet. Fogyókúrámat felfüggesztettem erre a napra, és ettem finom banános csokit :)

Ui: Már csak kettőt kell aludni :)