Az élet egy játék

Hajjjaj... ma nagyon korán keltem. Kaposvárra mentem a haematológiára kontrollra. 3/4 7-re értem be a kórházhoz, de akkor már az aula majdnem tele volt emberekkel. Regisztrációs sorszámom a 86. volt. Közel fél óra várakozás után sorra kerültem, beregeltem, aztán indulhattam a szakambulanciára. Úgy látszik ez örök rejtély marad számomra, hogy mikor kell odaérkezni, hogy az elsők között legyek. Már most kb. fél órával korábban érkeztem mint a múltkor, de így is 9-en voltak előttem. Persze mind idős emberke. Szerintem pont ők azok, akik alvászavarban szenvednek, és ágyban való forgolódás helyett a rendelő előtt töltik az idejüket. Mintha napközben nem érnének rá :) Viszonylag gyorsan megkaptam a laboros viszgálatkérő lapomat, és természetesen sürgősséggel pikk pakk soron kívül levették a vért. Főorvos csak 10 óra után jött le az osztályról, addig várnom kellett. Ez idő alatt találkoztam kettő régen látott ismerősömmel is, sőt szemtanúja lettem, igaz csak ablakon keresztül egy "majdnem tragikus" összeesésnek is. Megdöbbentő volt. Ahogy vártam a folyosón, figyeltem az embereket. Elsétált mellettem egy nagyon kedves idős házaspár és félfüllel elcsíptem beszélgetésükből foszlányokat. Siettek, mert a kardiológián végeztek és el kellett érniük a buszt. A bácsi már akkor nagyon sápadtnak tűnt. Szerintem nem telt el 5 perc, ahogy sétálgattam a folyosón épp kinéztem a váró nagy ablakán, amikor a ugyanaz a bácsi, aki sietett a buszra, pont abban a pillanatba rogyott össze, és meg se mozdult. Felesége rémülve rázogatta. Épp arra ment egy mentő. A mentősök kiszálltak hozzá, de addigra már nagyon sokan voltak a bácsi körül. Aztán betették a mentőautóba és szirénázva elindultak a sürgősségi felé. Hogy mi lett szegénnyel nem tudom, de remélem semmi tragikus. Vajon kellő hozzáértéssel, rátekintéssel megvizsgálták a kardiológián, csak hogy utána meg mindjárt rosszul lett? A főorvos a konzultáción nem biztatott se jóval se rosszal. Elmondtam panaszaimat, a főorvos csak annyit mondott, hogy "hajjaj az nagyon nem jó". Jövő héten újból visszarendelt vérvételre, trombocita aggregációt vizsgálnak. Azt követő héten szintén meg kell jelennem a szakrendelésen. Kb 12 óra lehetett, amire végeztem a kórházban. Nem volt sok kedvem hazajönni. Tegnap még Kiskertésszel azt beszéltük, hogy Kaposvár után célba veszem Nagykanizsát. Ám ezt a talit most én mondtam le, mert még 70-70 km-hez nagyon fáradt voltam, csak nyűglődés lett volna. Szerintem lehet jobb így, mert legalább megelőztem egy nyűgösség miatti konfrontációt, noh meg ő is csinálhatja a dolgát legalább nyugodtan. Szóval gondoltam kicsit ott maradok Kaposváron shoppingolni :) Megvettem a kiskertbe a virághagymákat, 3 féle tulipánt, krókuszt, jácintot, nárciszt. Csuda szép lesz tavasszal ha kinyílnak. Aztán ahogy járkáltam az üzletekben, még vettem magamnak egy két ruhát is. Úgy néz ki, hogy nekem messzire kerülni kell a fehérnemű üzleteket. Valami késztetést érzek mindig, hogy vegyek valamit. Mindig meggyőzöm magam, hogy igen, ezt meg kell venni :) Ma sem bírtam ellenállni :) Fél 4 fele haza is értem. Úgy terveztem, hogy még egy kicsit tanulok, de egyszerűen nincs erőm. Majd holnap... Inkább pihizek, tévézek, és szerintem nagyon korán lesz ma pizsama osztás.