Az élet egy játék

Valami baj van a memóriámmal. Van úgy hogy már másnap nem emlékszem az előző nap történéseire. Egyik okos ismerősöm meg is fejtette ennek az okát. Kicsit kételkedtem benne, de abban igazat hagytam neki, hogy napok óta csak egy dolog körül forog erősen az agyam és teljesen kizárom a külvilág történéseit, felületesen fogom csak a külső jeleket. Nagyon megerőltető visszaemlékezni mi is történt hétfőn. Talán az is lehet hogy semmi olyan különleges.

Kedd. Nah ez már kicsit közelebbi nap. Napközben munka, nem is kevés, pörgés ezerrel. Vártam a munkaidő végét, meg nem is. Ma megint mentem Siófokra. Izgultam, féltem. Vajon ma hogy fogom megélni, de pár kellemetlen, kicsit kínos percet leszámítva gyorsan eltelt. Útitársam is volt, akin már néha magam is meglepődök hogy bír elviselni. Ő egy igazi barát! Majd egy gyors mekis vacsi, aztán még belefért hogy kicsit meglátogassam a nagymamámat. Nagyon régen találkoztunk, el is szomorkodtam, amikor láttam hogy állapota romlott és egyre nehezebben tud közlekedni. Itthon nem történt aztán este már semmi, csak voltam. Kicsit beszélgettem, aztán az alvást láttama legjobb megoldásna sok mindenre.