Az élet egy játék

Sokat alszok mostanában. Talán így könnyebb számomra átvészelni a szomorkás napokat, agyilag kicsit megpihenni, és nem gondolni semmire. Álmok közé menekülni... Annyira szeretném még átélni vele azokat a vidám napokat.... Kifejezni neki, és bebizonyítani, hogy mit jelent a barátsága, és hogy mennyire jót szeretnék néki is. Reggel picit tovább lustiztam, kényelmesen olvasgattam egy új könyvet. Mostanában nagyon sok pszichológiai könyvet olvasok, ez is az empátiáról, az emberi kapcsolatok érzékenységéről szól. Neves pszichológusok fejtik ki meglátásaikat, gondolataikat, tapasztalataikat e témáról. Tanultam én a középiskolában és a főiskolán is pszichológiát, de az idő múlásával elhalványult az a tudás, a saját magánéletemben sem tudtam hasznosítani.Most érzem, hogy sok minden felelevenedik, talán eredménye is lesz. Érettebb fejjel talán jobban társítani tudom saját kis életemhez. Az ebéd ma kimaradt, hiszen olvasás közben álom jött a szememre és majdnem 2, 5 órát szunyókáltam. Majd felébredve, meguntam a semmit tevést és elcsaltam barátnőmet le a Balcsi partra egy sétára és egy fagyira. Elszaladt az idő, találkozás ismerősökkel, beszélgetés, aztán a vihar szele hazakergetett bennünket. A szelét követte a vihar is. Felhőszakadás volt. Be is szorított a házba, aztán azóta csak itt hasalok az ágyon és netezek, szervezkedek. Csak vagyok... de mivel minenki korán elvonult nyugovóra , így én is ezt teszem.