Az élet egy játék

Hol is kezdjem? Miért is lepődik meg valaki, és kérdezi meg egymás után kétszer is, hogy ugyan én miért érdeklődök az felől tőle, hogy milyen napot tudhat maga mögött? A kedvesség és a figyelmesség már ennyire nem megszokott a "külkapcsolatokban"? A délelőtt pörgősen telt. Még ebédelni sem volt időm, mindig jött-ment valaki. Délutánra pedig még túlórát is kénytelen voltam bevállalni. Nagyon szép idő volt ma, kellemes meleg. Nemis volt kedvem hazajönni. Volt min gondolkoznom, így nyugalomra vágytam és lesétáltam a Balcsi partra. Alig találtam egy árnyékos padot, ahol megpihenhettem lelkileg. Egyszerűen nem fér a fejembe, amit tettem. "Lehetne már ilyen öregen kicsit több gógyid is Csili" - mondta kedves ismerősöm, Imho. Neki is igaza van, meg Ő neki is. Olyan mint egy rémálom, miért kellett nekem megnézni azt az adatlapot?! Nem fér a fejembe.... Köszönhetem magamnak, nagyon bánt. Nem okolok én senkit, csak magamat, mindig én csesztem el, mindig.... Jól esett kint lenni a szabadban, még a könyvemet is jó hogy betettem ma a táskámba, mert így volt időm abból is egy kicsit olvasni. Telefonált egy régebbi ismerősöm, akivel már nagyon régen találkoztam. Bár ettől sem lett jobb kedvem, igaziból talán mégjobban csak elszomorított. Itthon aztán megint nem tettem semmit, bezárkódtam a szobába és csak elvoltam. Ma még a szüleimmel sem találkoztam, pedig egy házban lakunk... Rettenetesen fáradtnak érzem magam, agyilag és testileg is...