Az élet egy játék

Pünkösd hétfő. Hála az égnek, végre egy hétfő, amikor nem munkával indult a hét. Nagyon csípném, ha a hétvégék 3 naposak lennének :) Éjjel elég rosszul aludtam, többször kivert a víz. A csuda tudja mi volt velem, rég éreztem ilyet. A korábbi éjjelekhez képest most meglepően sokat aludtam,este 7 órától reggel 9-ig. Belehúztam kisebb megszakításokkal. Bár igazán mégsem éreztem magam kipihentnek, inkább egy kicsitt agyilag nyugodtnak. Már tegnap pedzegettem kedves ismerősömnek, hogy egyszer majd mennyire szeretnék elmenni Veszprémbe, sétálni a városban és elmenni az állatkertbe. Ma reggel még dilemmáztam mindezen, kicsit hosszúnak tűnt az út, kedvem sem nagy volt, inkább lusta voltam, aztán egy hiretelen döntéssel összetoboroztam fél 11-re a társaságot, aztán innentől már nekem sem volt vacilálni valóm. Elindultunk. A sofőr szerepét én vállaltam. Két kisebb megállót beiktatva már délre Veszprémben voltunk. Még jó hogy van gps-em, mert ma jóbarátnak bizonyult. Igaz kétszer nem hallgattam rá, így kicsit megkeserírtette az ismételt útvoaltervezése utunkat, de végülis simán odaértünk. Haza felé meg még gyorsabban, de ne siessünk :) Első megálló a Zoo parkolója. Lett volna, ha két sárgamellényes fiatalember nem fordított volna vissza minket, hogy "szerencsére" dugig van a parkoló és mi már nem férünk be. Kénytelenek voltunk megfordulni és egy újabb kört téve, valahol kicsivel, kb 1 km-re feljebb megállni. A környék összes utcája zsúfolásig tele volt autóval, rengeteg látogató érkezett a mai napon. Szóval egy kis gyaloglás után, megváltottunk jegyünket,és elindultunk az ösvényeken, kijelölt utakon megcsodálni az állatokat. Sok szép érdekes példánnyal találkoztam, némelyiken meg is rökönyödtem, hogy hűha én ezt eddig nem is ilyennek képzeltem. Egy-két négylábút hiányoltam, mint az elefántot, vízilovat, zsiráfot és a krokodilt. Bár volt, ami kárpótoljon, mert érdekesebbnél érdekesebb állatokkal nézhettem farkasszemet. Nah, meg majomból szinte minden fajta megtalálható itt. Belőlük van a legtöbb :) Kellett 2, 5 óra hossza, hogy mindent megnézzünk. A szavanna részt nagyon szépen felújították, a zebráknak, orrszarvúaknak, tevéknek meg a sok hasonló klímát szerető állatnak teljesen új épületeket, bekerített tavacskás területeket építettek ki, és a csimpánzok is megújult épületbe kerültek. Kellemes zoo-séta után jöhetett a várt ebéd. Nagyon finom gyrostált rendeltem és még maradt hely a nutellás palcsinak is. Ennél a vendéglátó egységnél történt egy érdekes, bár eléggé röhejes és fura "konfliktusom" a tulajjal. Bár nem igazán volt ez konfliktus, csak vendégként megbotránkoztató volt számomra felvilágosítani a számlakészítés szabályairól. Történt ugyanis, hogy ugyan már miért ne kértem volna számlát, arról a sok ezer Ft fogyasztásról, amit ott náluk elköltöttünk, hiszen ha én meg el tudom számolni. Megbeszéltem a pultos lánnyal, hogy milyen címre készítse el a számlát, aztán majd távozás előtt elkérem tőle. De ez nem így történt. Épp az utolsó falatoknál tartottunk, amikor vigyorogva közeledett felém egy idősebb pasi, és leült mellém. Láttam kezében a számlatömb. Elkezdett kérdezgetni, hogy akkor hogyan és kinek a nevére írja a számlát. Szépen, érthetően elmondtam neki, de láttam rajta, hogy nem vágja, csak vigyorog. Megírta. Átnéztem, és látom elég bénán, azaz szinte semmit nem szabályosan, ráadásul a mennyiség egységéhez száot írva töltötte ki, de ez lett volna még csak a legkisebb hiba, bár ez is így elég rossz volt. Mondtam neki, hogy ne haragudjon ez így nem jó, egy számlát nem így kell kitölteni. Erre vigyorogva felállt és mondta nekem, hogy ő így szokta, fogadjam el így. Kicsit értetlenül néztem kedves ismerősömre, hogy ez a pasi most stikkes, vagy mi a baja. Ott is hagyott bennünket, és hiába mondtam neki, hogy javítsa már ki, mert ez így érvénytelen és nem tudom elszámolni. Hmmm, pár perc tanakodás után, mert még én éreztem magam kellemetlenül, odamentem hozzá, és szépen elmondtam neki mégegyszer hogy mi a baj a számlájval és kértem korrigáljuk. Mindez mellett mutattam neki pár korábbi helyekről begyűjtött áfás számlát, hogy így kéne kinéznie. Erre összevissza krikszkrakszolta és közben zavarodottan az Apehről halandzsált. Persze, hogy így sem lett jó a számla. Akkor nagy nehezen egy kis célzás után eszébe jutott, hogy talán le kéne sztornozni s újat írni. A legröhejesebb az volt, hogy a vége az lett, hogy elém tette a tömböt és a blokkot, hogy írjam én meg :) Hát azt hittem az agyamat eldobom. Persze megírtam, jól kitöltve a számlát, de a pasi egyfolytában csak az Apeh-et emlegette, az adószabályokkal és az áfakulcsokkal eléggé el volt maradva agyilag. Nem tudom, talán azt hitte, hogy apeh-osok vagyunk, vagy ennyire balf*sz volt, de mindenestre szörnyű volt ez az egész. Azért persze lett számlám, mert végülis ő aláírta, de ez is röhej, hogy a vendégnek kell megírnia, nem? Ezek után, fáradt lábunkat megpihentetve ismét útnak indultunk. Cél a vár volt. Mehettünk volna autóval is, de a viadukton át, a sziklafal mellett, majd a belváros felé jobbnak láttuk ha kényelmesen sétálva tesszük meg ezt a pár kilométert. Sétánk során megcsodálhattuk a Városháza épületét, a "Zsuzsi" szobrot, Tűztornyot, ahova visszafelé sikerült is felmennünk a szűkös csigalépcsőn. Egy nagyon kedves jegyárusító hölgytől sok érdekes dolgot tudtunk meg a városról, a Tűztorony csúcsából pedig remek kilátás tárult elénk a városra. A Hősök kapuján át már a várban találtuk magunkat. Elhaladtunk az ügyészség, bíróság épüelete előtt. Ezeket látva hirtelen fantáziám szabadjára kelt, és elméláztam, hogy dejó is lenne itt dolgozni. A Szentháromság tér a szoborral valami csodálatos látvány volt. Az érseki palota majd a Szent Mihály Székesegyház pedig elkápráztatott teljesen. Egy kis érdekesség: Veszprém székesegyháza tökéletesen példázza város sorsát, történelmét. Az István király által 996-ban alapított - az országban első - veszprémi püspökség székesegyháza az okiratok szerint már 1001-ben itt állt, a vár északi részén. A templomot Gizella, első magyar királyné alapította, s mivel ezáltal ő volt a kegyúrnője, később fenntartását is segítette adományaival. Ezek után a mindenkori magyar királyné lett a veszprémi Szent Mihály Székesegyház kegyúrnője, s ennek köszönhető, hogy a magyar királynék koronázási joga a veszprémi püspökre szállt. Ezért is nevezhetjük Veszprémet a királynék városának. A templomban kicsit megpihentünk, elcsendesedtünk. Itt található Gizella királynő karcsont ereklyéje is, amit bárki megtekinthet. Szűz Mária oltáránál mécsest gyújtottunk szeretteinkért és számunkra kedves ismerőseinkért. Bár vallásom szerint én református vagyok, de hiszem,hogy a jó isten felekezettől függetlenül az Ő házában, mindig mindenhol meghallgat bennünket. Kicsit nehezen hagytam el a templomot, szívesen üldögéltem volna még a hűvös falak közt. A vár legvégén Szt. István és Boldog Gizella szobra mellett csodálatos panoráma nyílik a városra. Nagyon szép helyen jártam ma, sok értékes pillanattal ajándékozott meg engem ez a nap. Visszafele indulva egy-két korty friss vizet is ittunk a vadszőlős falon található fotocellás elven működő ivókútból. Még mielőtt hazaindultunk volna visszasétáltunk az állatkertbe. Mostanra már sokkal kevesebb látogató sétált arra. A 6 órai zárásig még belefért egy kevéske fagyi, és némi kis ajándék vásárlása is. Jut eszembe, hogy az elkövetkező napokban valakinek visz valamit a postás :) Nagyon -nagyon régen küldtem képeslapot. Így megtettem :) Csak azt sajnáltam,hogy az egész állatkertben nem lehetett borítékot kapni, mert akkor a kis souvenir is beférhetett volna a lap mellé, de így majd talán egy személyes találkozáskor átadhatom még Neki. Mindezek után, kellőképpen elfáradva, hazaindultunk. A visszafele út sokkal rövidebbnek tűnt és már magabiztosabban is mertem vezetni, hiszen már egyszer jártam rajta :) Fél 9 fele járt, amire hazaszállítottam mindenkit. Hulla vagyok, de szép és tartalmas napban volt részem. Jól esett kicsit kimozdulni, kiszakadni az itthoni dolgokból. Bár azért sokszor eszembe jutott ma is, hogy miért kell nekem mindig elcseszni a körülöttem lévő dolgokat, mennyivel jobb lehetne minden, ha nem lennék ilyen... de "egyszer megjavulok én, jó leszek majd". Hiszen ezen vagyok.... Mostanra pedig jól esik már fáradt lábaimat megpihentetni idehaza. Nem maradhat el a kis leckeolvasás sem, aztán szerintem ringatni ma már engem sem kell....