Az élet egy játék

Szerda. Utólag már elárulhatom, hogy a reggelem nagy szervezkedéssel telt. Szorgalmasan dobozoltam, akár csak Tóték :) Ma meglepetést küldtem Neki, hátha sikerül mosolyt csalni arcára. A nagy izgalomban teljesen elfelejtettem, hogy hoztam kolléganőimnek egy kis finom házi süteményt. Ám mire becsomagoltam a pakkot, és visszaértem az irodámba hűlt helyét találtam a sütinek. Átforgattam minden szekrényt és fiókot, körbeszaladtam más helyiségekben, ahol előtte megfordultam, de csak nem találtam a citromsárga tetejű, amúgy meg eléggé szembetűnő dobozt. Teljesen kétségbe voltam esve, hogy ennyire hülye nem lehetek, hogy már arra se emlékszem hova tettem le, és szinte már minden kollégám azt kereste, de nem leltük sehol. Amikor bogyó fejű kollégám vigyorogva betoppant az irodámba és már alig bírta nevetéssel, elővette a főnökasszonyom szekrényéből a sütiket. Eldugta viccelődésből. Jól tudta, hogy ott pont nem fogjuk keresni, mert ugyan miért lenne nála. Hát így jártam, sikerült megszívatnia. Ám jót nevettünk az egészen,vidáman indult ezzel a nap. Munkakedv az ismét elmaradt. Elég lazára vettem a dolgokat, inkább több volt a csevely mint az érdemi munka. Aztán ebéd után igyekeztem haza mert később fogdokihoz kellett mennem. Csak félmunkát sikerült végezni, másnap ismét megjelenésem lesz. Talán akkor már betudja fejezni, addig is félfogatlanul kellett közlekedni erre arra. Csuda rusnyán néztem ki :) Azért felvállalva bevállaltam még estére egy tescos bevásárlást, ahol murphy törvénye szerint richtig akkor találkoztam a legtöbb ismerőssel, akikkel a kellemetlen, zavaró érzés ellenére kénytelen volrtam csacsogni, mert az illem is ezt kívánta. Majd amit vártam egész nap, az est csúcspontja. Kellemes masszázs. Jól esett, de valahogy most nem éreztem azt a pluszt, ami múlt héten töltött el. Aztán az est többi része már itthon telt. Korán bealudtam, de éjfél előtt felébredtem, mintha már ki is aludtam volna magam. Egy kis beszélgetés után pedig csak forgolódtam ágyikómban. Sokat gondolkoztam....