Az élet egy játék

Most esett le, hogy a címben lévő napszámlálásaim egybeesnek az aznapi aktuális dátummal. Ezek szerint pont április 1. óta tart ez a nagy hallgatás... :( Már 10 napja.... Mai napom viszonylag nyugisan telt. Bár a reggeli felpörgetés már 8 óra előtt kezdetét vette. Száguldás, sietés, majd pár perc elkésés egy rövidke találkozóról. Kellő lökést adott és talán mégjobban nyomtam a gázt miközben az mr2-őn megszólalt Ágnes: Ígéret című száma.

Ettől a számtól valahogy mindig begerjedek, és valami plusz érzés tölt el, valami amit így hirtelen nem is tudok leírni. Mintha a lelkem szárnyra kelne és testemet elhagyva kívülről borzalná fel minden porcikámat, nagyon aktuálisnak érzem a mondanivalóját. Aztán tali után, autósbolt, piac, tűzés haza, majd vissza, bevásárlás apuval. Akivel nagyon jó elmenni vásárolni, mert nem sajnálja a pénzt és mindent megveszünk. Sokszor, mint ma is már nekem kellett rászólnom, hogy nah talán jó lesz, ha visszafogjuk magunkat, mert tutti sok pénzt hagyunk a pénztárnál. :) Itthon pakolás és egyéb házimunka. Majd ebédre isteni tojásosnokedlivel és friss fejes salátával várt a nagymamám. Úgy jól laktam, hogy visszavonulva szobámba, el is aludtam. Azt a parancsot kaptam, hogy pihenjek előre a holnapi napra. Hát ebben az előre pihenésben nem hiszek, mert majd most így tutti nem fogok éjfélnél előbb elaludni, aztán fél 4-kor meg már kelhetek is. Nem hiszem, hogy pihentebb leszek így holnap :) Alvás után egy kevéske tanakodás után telefonáltam Nitának, hogy befeküdhetnék e hozzá egy masszázsra. Nem volt semmi akadálya, kicsit kellett csak várnom, aztán máris keze alá kerültem. Valami isteni volt, teljesen megújultam. Majd egy kis szolizás után nem kevés csevegés. Szofitól szabadulni nem egyszerű :) Itthon várt némi vasalás, aztán vacsira debreceni kajálás sok sok mustárral. Előkészítettem már a ruhámat, táskámat a holnapi napra, erre sincs már gond. Nyugiban leültem netezni, amikor valami belülről készetett arra, hogy megnézzem a leveleimet. Egyből izgatott lettem, amikor megláttam hogy alig 5 perce visszaírt a konzulensem. Hevesen vert a szívem, izgultam, hogy mit válaszolt. Aztán a megkönnyebbülés és öröm töltött el, amikor azt olvastam, hogy véleménye szerint teljesen rendben van a szakdolgozatom. Kettő helyen írt bele egy-egy szót és arra hívta fel a figyelmemet, hogy a lábjegyzetet tegyen sorkizártra. Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen kevés hibával megúsztam, és hogy ennyire jóra sikerült, legalább hamarosan ezt is letudhatom végleg. Csütörtökön mehetek be hozzá az egyetemre. Addig valahogy meg kell oldanom, hogy gyorsan beköttessem, aztán egymenettel le is tudjam adni. Napok óta talán ez volt az egyetlen jóhír, ami kicsit felvidított.