Az élet egy játék

Rájöttem, nyugisabb vagyok, ha levegőt sincs időm venni... Ma abszolút nem bántam, hogy emberek közé mentem, és dolgozni kellett. A reggeli ébredés nagyon nehezen sikerült. A tervezett 5 óra helyett csak fél 7-kor sikerült felülnöm az ágyikómban. Gyors készülődés, indulás. Persze egyedül, mert Öcsinek olyan jó dolga van a héten, hogy szabadágon lehet. Bent a hivatalban már locsolókannával várt az egyik kollégám, aztán követték egymást a locsolók. A piros tojásaim mind elfogytak, egy óra múlva már olyan pacsuli illatom volt, hogy nem lehetett megmaradni mellettem. A délelőtt munkásan telt, sok apró teendő, elintéznivaló kitöltötte az időmet. Ma jött hozzánk az önkormányzati miniszter is. Kicsit mókásnak tartottam a helyzetet, főleg elégülten mosolyogtam miután a látogatás végén egyesek csalódottan közölték, hogy ennek a jövetelnek semmi értelme nem volt. Bezony, beharangozták valakik kedvéért szakmai napnak, de mivel ugyan mi mást mondhatott volna miniszterünk, mint amit a fenti körök előírtak neki, így bejelentés elmaradt, ment a hablatty és kampányszaga lett az egésznek. Szerencsére fontosabb dolgom akadt, így a részleteket csak "élménybeszámolókból" tudhatom. Mindenesetre az ebédidőmet kellemesebben töltöttem, mintsem bent üljek a sok agyassal egy teremben. Nagyon szép idő volt, sétáltam egyet abban a kevéske félórában. Öröm volt az út visszafele, hiszem vastagon megpakolt zsebben tettem meg az utat. Ma kétszer is ebédeztem, bár elég lightos volt mindegyik, saláta salátával. Nem igazán van még mindig étvágyam. Sőt amikor az elmúlt napok történésére gondolok valami elszorítja a mellkasomat és érzem, hogy szaporább a pulzusom is. Viszont ma már nem pityeregtem annyit, mint tegnap és tegnap előtt. Tegnap nagyon készen voltam, a felzaklatottságtól nem sok tartott vissza szerintem, hogy ne kapjak egy agyvérzést, vagy valami hasonlót. Iszonyat éles görcsök álltak be a fejembe, és iszonyat hányingerem volt. Nagyon bánt, ami történt. A munka ma lefoglalt, de nevetni ma sincs kedvem, elvagyok csak... Ismét rámjött az az érzés, hogy feltétlenül kell valamilyen könyvet olvasnom. Eddig a sok tanulnivaló és a szakdolgozat miatt nem jutott már erre idő, és mostanra meg szabályosam kivagyok éhezve rá. Tegnap este már felforgattam az összes könyvespolcot, találtam is egy anno félbehagyott könyvet, így elővettem. Egy kis krimi, ami legalább szintén eltereli a gondoltaiamat. Bár stílusában, témájában valami "nehezebbre" vágytam, de az itthoni böngészés közben egyiknél sem éreztem azt, hogy igen, ezt keresem. Délután még utoljára átolvatam a szakdolimat, de akármennyiszer néztem eddig át mindig találtam benne módosítanivalót. Aztán lelkesen, kicsit izgulva elemileztem a konzulensemnek megtekintésre. Majd meglátjuk mit válaszol... Jövő héten ez miatt is valószínű megint le kell mennem Pécsre. Jó lenne társasággal lemenni, aztán maradni egy kicsit. nagyon szeretem azt a várost, sok kellemes emlék fűz oda. Nah, de ez még sok mindentől függ.... Munka után bementem az egyik legnagyobb könyvesboltba, ahol majdnem 2 óra hosszát eltöltöttem. Szeretek ilyen helyekre járni, már csak a hangulata miatt is. Vonz a sok könyv. Átolvasgattam, bele bele néztem nagyon sokba, a végén már azt sem tudtam, hogy melyik könyvet melyik polcon láttam. Akadt egy kettő, amit biztos majd megveszek, csak előbb olvassam ki ezt amit tegnap újra elővettem. Hazafelé megejtettem egy tankolást és egy gyors autómosást. Úgy eltelt a délután, hogy már a 7 órai híreket mondták a rádióban, amikor már úgy éreztem ideje hazafele venni az irányt, mert itthon még várt egy kevéske házimunka, amit már nem akartam elnapolni. Majd egy kis netezés, olvasás után bealudtam. Aztán tessék, most ébredtem.... Gyorsan be is fejezem, aztán vízszintesbe teszem ismét magam, mert holnap 5-kor tervezem az ébredést, és jó lenne ha kialudva tudnám kinyitni szemeimet. Szép álmokat kívánok mindenkinek, holnapra meg mégszebb napot.