Az élet egy játék

Majdnem egy hónap telt el azóta, hogy utoljára írtam ide. Mozgalmas napok jöttek mentek, boldog voltam és kiegyensúlyozott. Sajnos, ez az utóbbi napokról nem mondható el. Érzem, hogy megint összeomlottam. Szomorú vagyok, elkeserdett és nagyon bánt valami. Tudom, nem siránkozni kell, hanem összeszedni magam, csak nagyon nehéz... Próbálok menekülni egyfele, azt érzem az majd jó lesz, jó lenne, de az érdektelenség, az elutasítás, a kedvességem nem fogadása csak még nagyobb fájdalmat okoz. Oly annyira magam alatt vagyok, hogy mindig a történtek járnak a fejemben, átgondolok telefonbeszélgetéseket, sokadszorra olvasok át skype beszélgetéseket, és örlődök. Hogy miért nem tudtam elnyugodni... Nem kenhetek mindent a stresszes, nyügős időszakomra, mert még nagyobb önuralom kellett volna és nem azt tenni, amit tettem... Tisztában vagyok vele, hogy visszacsinálni már nem tudom, de fejleszteni az önkontrollomat, azt igen. Sajnálom, hogy ismét magamra haragítottam azt az embert, aki talán a legfontosabb nekem. Isten látja lelkemet, hogy én ezt mennyire megbántam, és tiszta szívből szeretném ha minden a régi lehetne, ha ismét nevethetnénk, jól éreznénk magunkat. Ő mindenkinél jobban ismer engem és tudja hogy mi zajlik most le bennem... Sajnos én annyira nem tudom, hogy benne mi zajlik le. Csak azt érzem, hogy nem kiváncsi rám, lehetek bármennyire kedves, keresem a máskor is szokásos problémáimmal, kéréseimmel, próbálnék a kedvébe járni, de nem érkezik visszacsatolás. Emlékszem ő figyelmezetett, hogy ha nem állok le, eljutok nála arra a szintre, hogy nem fogja érdekelni semmi. Itt vagyok. Ide jutottam, köszönhetem magamnak. Talán ha elcsitulok, és ha kicsit nyugiban hagyom azzal csak jót teszek? Vajon megmenthetem még a kapcsolatunkat? Nem tudom... , de nagyon félek :( Kérlek bocsáss meg! Úgy gondolom mindketten jobban éreznénk magunkat, ha inkább a "farsangi bál" állna...

Tegnap belekezdtem a szakdolgozatom elkészítésébe. Korábban már foglalkoztam a témával, aztán valahogy ez elmaradt, de mivel most már csak ez hiányzik a jogi diplomához bele kell húznom. Összességében jól állok, bár mintha tegnapi nap ebből a szempontból eredményesebb lett volna, ma nehezebben ment a gondolkodás. Nem is haladtam annyit, mint tegnap fél nap. Éjjel nagyon rosszul aludtam, most is még fél 3-kor dobáltam magam. Amióta rossz napjaim vannak, szinte alig alszok, alig eszek. Ami mondjuk nem árt, mert már az övemet eggyel beljebb tudom becsatolni. Kora reggel anyuval elmentünk megejtettük a húsvéti bevásárlást. Igyekesztem haza, mert folytatni szerettem volna mihamarabb a dolgozatomat. Délben nagyon álmos lettem, jobbnak láttam, hogy ha kicsit lepihenek. A kevésből 2, 5 óra lett, de amikor felébredtem éreztem, hogy mintha az idegrendszerem is nyugodtabb lenne, nem éreztem azt a sajogást, amit napok óta érzek. Próbáltam aztán friss fejjel írogatni a jogalkotás rejtelmeiről, de nem igazán volt kedvem. Összeszedelőzködtem kicsit meglátogattam barátnőmet, ahonnan persze kisírt szemekkel indultam beszerző körutamra. Hiszen még a húsvétra eltervezett ajándékok, meglepik közül hiányzott egy két darab.

Nem tudom, hogy lesz e " fehér húsvéti nyuszim", de én ma az utolsó pár darab szükséges kellékeket azért beszereztem. Majd hétfőn kiderül. .. Benéztem aztán az egyik üzletbe, ahol réglátott ismerősömre bukkantam. Akkor szembesültem vele, hogy övé az üzlet. Nem akartam venni semmit, de olyan aranyosan mutogatta nekem az új cipőket és pulcsikat, hogy nem bírtam nemet mondani és kapásból vettem 2 pár cipőt és egy kapucnis pulcsit. Mivel elhatároztam, hogy igyekszek sportosabb életet élni, így a felszerelésem teljesen megújítottam, talán még a mozgáshoz is nagyobb kedvem lesz. Lizi annyira kedves volt, hogy felajánlott egy pólót ajándékba. Mivel magamnak nem igazán találtam olyat ami tetszett volna, nah meg ami tetszett mellben szűk volt, így mutatott egy férfi pólót, hogy válasszam azt és máris vihetem :) Jól hangzott, csak az volt a baj, hogy kinek is adjak én férfi pólót? Édesapám és esetleg még nagybátyám jöhetett szóba, de ők ezt a típust nem szeretik, nah meg még ugye van egy személy, akinek szívesen adnám, de az ő méretével bajban voltam. Hiába hívtam, gondolhattam volna, hogy nem fogja felvenni. Megköszöntem Lizinek a kedvességét, aki félretette nekem a pólót, bár erőltette, hogy hozzam el az egyiket, aztán majd becseréljük, de végül abbamaradtunk, hogy ha holnapig nem tudom kideríteni a méretet, szólok és legfeljebb meghív fagyira :) Mondjuk jó sok gombócot kéne belém gyűrnie, de nagyon aranyos volt a kisnőci... csak úgy sugárzott belőle az életkedv és a vidámság. Este rádöbbentem valamire, egy beszélgetés megindított bennem valamit, ami talán még jobban elgondolkodtatott az ÉLETen.