Az élet egy játék

Sokan örülnek ennek a napnak. Én is biztos úgy éreznék, ha nem kéne a vizsgára készülni, és nem érezném hogy vészesen közeleg a napja. Pont egy hét múlva... Most már ismételem a tételeket, de egyelőre nagy káoszt érzek a fejemben. Van olyan, amit mintha most olvasnék először. Tanulás szempontjából ez a napom nem sokat ért. Beosztottam magamnak, hogy minden nap mennyit kell átnézni, de ennek csak töredékét tudtam teljesíteni. Nem is csodálkozok rajta, hiszen ma kétszer is elaludtam felette napközben. Talán ez a bolond időjárás, levertségem, vagy csak az hogy reggel elfelejtettem meginni a napi ginseng adagomat, nem is tudom, de elnyomott és kénytelen voltam aludni... Szakadt egész nap eső. Tegnap tavasz volt, ma meg ősziesre fordult az időjárás. Ez miatt is elg nehezen vettem rá magam arra, hogy elinduljak bármerre is. Pedig menni kellett... Beígértem magamat a Hivatalba az esti órákra. Megérkeztek a prospektusok, volt velük egy kis dolgom. Ugyan miért nem csodálkoztam azon, hogy este 7 órakor még valakik dolgoztak, amikor hiszen péntek lévén már délutn 1 órakor lejárt a munkaidejük. Ezt sosem értettem... Minden nap ennyit túlórázni, és itt a "ennyin" van a hangsúly. Vajon mit csinálhatnak egyesek napközben, ha mindent munkaidő után akarnak elvégezni.... És ezt még csak pozitív rávilágításban mondom, arról már had ne szóljak, hogy mennyire nem munkával telnek ezek az óráik. Ám, ha nekik ez az élet, akkor csak sajnálni tudom őket. Én biztos igyekeznék haza kis családomhoz, férjemhez, gyerekeimhez, unokámhoz. Klasszul elpakoltam a kiadványokat, este 9 fele már itthon is voltam. Hulla fáradtnak éreztem magam. A sok cipekedéstől, a nem kevés létrára mászástól szinte minden izmomat éreztem. Hát ez az. Teljesen eltunyultam, nem mozgok semmit. Persze régen a napi intenzív egy -másfél óra mozgás megvolt. Alig várom, hogy kicsit melegebb legyen a levegő és elővehessem a bicajt. Este tettem vettem a dolgomat, aztán lefeküdtem tévét nézni. Persze, hogy bealudtam, nem is lepődök már ezen meg. Csak azt sajnálom utána, hogy soha nem tudom meg, ki volt a tettes :) Fél 1 körül jár az idő. Nemrég riadtam fel, hát valami badarságot álmodtam. Gesztesi Károly és Liptay Klaudia vizsgáztattak, és megbuktam. Szörnyű trauma volt ez nekem álmomban. Most már nyugodtan visszafeküdhetek, teljesítettem a mai blogbejegyzést is, még reggelig van pár órám pihenni.