Az élet egy játék

Csütörtök estétől megindult megint a lavina. Sodort mindent magával.. Szörnyűnél szörnyűbb dolgok történtek velem, vagyis hozzátartozóimmal, amik nagyon mélyen érintettek engem is. Nagyon nagy fájdalom volt az is számomra, hogy pont attól az embertől, aki számomra még mindig a legfontosabb folyamatos visszautasítást, távolságtartást és hidegséget kapok. Pedig én annyira szeretném, ha minden olyan lenne mint régen. Azt is tudom, hogy ezek után a jó dolog nem csak ideig óráig tartana... Rajtam nem múlna, mert képes vagyok a jövőben megkímélni őt a ziziségeimtől, hiszen rájöttem, hogy nekem kell változnom és tenni érte tényleg ahhoz, hogy ne bántsam meg őt. Ér annyit a barátsága, mert olyan jó és értékes ember ő, hogy képes legyek erre. Ezek nem ígéretek, ezek kemény elhatározások. Édes Istenem, add, hogy egyszer még bebizonyíthassam neki! Egyik ismerősömmel beszélgettem az elmúlt napokban. Értetlenül állt helyzetem előtt. Értetlenül nézett rám, amikor felsoroltam neki hibáimat, tisztában voltam hülyeségeimmel, és tisztában voltam azzal is, hogy mikor mit kellett volna tennem, ahelyett amit tettem. Csodálkozott, hogy ha tiszta fejjel most ennyire képben vagyok, hogy mivel hol rontottam el, akkor miért viselkedtem akkor úgy? Mert akkor abban a helyzetben nem gondolkodtam... És ez az, amit megtanultam, át és belegondolni dolgokba, felmérni a következményeket és összevetni a jelenlegi helyzettel. Ismerősöm volt már a második emberke a héten, aki megjegyezte nekem, hogy látszik rajtam a fájdalom, hogy nyugtalanít valami, és nem az igazi Csilla vagyok, mert látja, hogy kifele jövő mosolygásom nem őszinte. Jól látják a dolgokat, de ezt nem mondtam egyiknek sem.

A péntek sem telt jobban.... egész napos feszültségben, elkeseredettségben , szorongásban, szomorúságban... nehéz volt tartani magam... fojtogatott a sírás, vörös szemem úszott a könnyben, kínos hallgatások, ingerlékenység, türelmetlenség és végül kitörő zokogás... Alig vártam, hogy hazaérjek. Csendre vágytam. Lefeküdtem, fejemre húztam a takarót és aludtam. Majdnem 3, 5 óra alvás után, ismét egy rövidebb alvás következett. Éjféltájt felébredtem. Lehangoltságom nem múlt el, jobbnak láttam visszabújni az ágyba. Ezek után ma reggel 9 óráig aludtam. Nem emlékszem, hogy mikor aludtam ennyit.... Majd folytatom a blogírást később.. egy kis alvásra vágyom.