Az élet egy játék

Reggel elaludtam. Vagyis kicsit később ébredtem, és a készülődéshez nem bizonyult elelgendőnek az idő. Öcsi kénytelen volt helyet foglalni nálunk, mert amikor megérkezett még pizsiben voltam. Mindez persze negyed órával a munkakezdés előtt. Gyors kapkodás, sietés.. aztán végülis pont fél 8-ra beértünk a hivatalba. Kolléganőm nagyon finom fahéjas mazsolás csigát sütött előző nap, és hozott be nekem, hogy megkóstolhassam. Így az otthoni elmaradt reggelimet isteni finommal pótolhattam, csigabiga forró csokival. :) A délelőtt nagyon gyorsan eltelt. Ugyanezt a délutánról már nem mondhatom el. Ebédet lightosra vettem, csak almát ettem füstölt sajttal :) Ám mégis ezután olyan álmosság jött rám, hogy dolgozni már abszolút nem volt kedvem. Estére több mindent terveztem, azonban ennek egy részét tudtam csak megvalósítani. Elvittem az autót szerelőhöz, hiszen már napok óta valami fura hang hallatszik a motor felől. Tegnap este hazaérve egyre vészesebnek tűnt a helyzet, és erősebben hallatszott a zörgés. A szerelő, aki nem más mint nagybátyám szörnyűlködve fogadott, amikor beállva az udvarukba meghallotta KisSuzi hangját. Kicsit meg is szidott, hogy tegnap amikor tudtam, hogy "beteg" az autóm mégis elmentem vele olyan hosszú útra, még jó hogy nagyobb baj nem történt. Azt ígérte, hogy péntekre elkészül. Remélem is, és abban is bízok hogy tényleg nem lesz nagyon nagy baja, és viszonylag kevesebb pénzből megúszom. Nem éppen hiányzik karácsony előtt több tízezres kiadás ilyen dolgokra. Mindezek után siettem barátnőmhöz, aki még délelőtt felajánlotta szívesen eljön velem egy ékszerüzletbe. Egy gyűrűt szerettem volna venni magamnak. Adódott egy kedvező lehetőségem, hogy nagyobb "kedvezménnyel" választhatok magamnak valamit, amit csak szeretnék. Mivel azt hiszem mindenem megvan, amit meg még jobban szeretnék arra egyelőre még ez a pénz is kevés, így maradt az ékszer. Közel egy órás töprengés , tanakodás, próbálgatás után sikerült kiválasztani a számomra legszebb gyűrűt. És innentől kezdődtek a problémák. Először is a fizetés, a számlázás nem volt számomra kedvezően megoldható. Így már majdnem ott voltam, hogy le kell mondanom a gyűrűről, amikor a kedves eladó lány felajánlotta hogy járjak utána egyes dolgoknak és addig ő szívesen félreteszi. Ez így rendben is lett volna. Persze azért próbáltam volna telefonos segítséget is kérni, de felmerült kérdéseimre egyetlen egy pénzügyes nem tudott konkrét, határozott választ adni. Kicsit lehangoltan elindultunk haza, hogy talán majd holnap szerencsésebb leszek. A nagy töprengésben egyszer csak bevillant, hogy van egy másik megoldás is! Az ajándékutalvány. Gyors telefon, aztán irány vissza az üzletbe. Az ötletem jónak bizonyult. Lepapíroztuk a vásárlást, fizettem, még egy szép ékszerdobozkát is kaptam ajándékba, és nyugodtan eljöttem haza. Ám itthon pakolgatva a pénztárcámat, rendezgetve a számlákat feltűnt hogy valami nem stimmel. Bevillant, hogy én valójában a kiscsajnak nem is annyit fizettem, amennyit kellett volna. Hűha, az adrenalin szintem a magasba emelkedett. Ránéztem az órára már bőven elmúlott 8 óra, az üzletnek is zárva kellett lennie. Még jó hogy megvolt a telefonszámuk, és akkor könnyebbültem meg először amikor felvették a telefont. Nem győztem elnézést kérni, és ígértem, hogy 10 percen belül ott leszek a maradék összeggel. Odaérve, láttam a kiscsajon, hogy kisírtak a szemei, de már mosolyog. Elmesélte, hogy mennyire megijedt és ez a pénz neki a negyedhavi fizetése, és én milyen rendes vagyok, hogy visszamentem kifizetni, és nagyon hálás nekem. Bizony mondjuk a fizetésnél annyira elbeszélgettünk, hogy pont a lényegre nem figyelt egyikünk sem. Szerencsére még időben visszatettük a kasszába a pénzt és így minden rendben lett. Annyira aranyos volt a lány, hogy ezek után még kínosabban éreztem magam, amikor hálája jeléül felajánlotta, hogy amiért visszavittem a pénzt, így ő most törzsvásárlóvá avanzsál :) Hűha, bizony... Az este maradék részében végre feltelepítettem, beüzemeltem azt a nyomtatót, amit Kiskertész Mikulása hozott. Egész könnyen ment, és nem haladta meg a képességeimet :) Most már végre itthon is vagy egy ilyen masina. Szerintem lassan nyugovóra térek, álomra hajtom fejem :) Holnap "találkozunk" :) Jó iccakát!