Az élet egy játék

Merész elhatározásomban eldöntöttem, hogy ma lemegyek Kanizsára. Igaz reggel még dolgozott bennem az előző este... Egy korai telefon után sikerült kitalálni az időpontot is. Csak egy gyors látogatást terveztem... ami éppen nekem ma kellett, amit szerettem volna és ami jól esett. Nem is bírtam már magammal délután. Alig vártam, hogy lejárjon a munkaidőm, és otthoni gyors készülődés után elindulhassak. Bent a hivatalban szabályosan szenvedtem. Rég éreztem ennyire borzalmasan magamat. Ám nehezen csak eljött a 4 óra. Irány! Kora estére már le is értem Kanizsára. Intézgedtem a dolgaimat, amiért mondjuk nem kellett volna 70 km-t kocsikázni, de úgy voltam vele, hogy fennmaradó szabadidőmbe ezek még mára jó hogy ha belférnek. 8 óra körül csörgött Kiskertész, hogy merre vagyok? Így a következő állomás ő lett. Bár kicsit legbelül csalódtam, a mai találkozónkat nem így terveztem. Főleg, mert egyelőre konkrét időpontot sem tudok a legközelebbi talinak :( Kicsit szerettem volna mássá tenni ezt a mai napot. A vendéglátás is elég furának, erőltetetnek tűnt, ám nagyon kedves volt velem és örültem annak a közel 1 órának is amit rámszánt, a felettébb sok tennivalója és a napi fáradtsága mellett. Abszolút nem bántam meg, hogy igaziból csak miatta mentem le erre a kis időre. Valahol most pont ez kellett nekem, hogy lássam... Csak egyet bánok, hogy a nagy "beszélgetés" közben, ritkán néztem a szemébe...