Az élet egy játék

Ismét vége a hétnek. Ma történt egy érdekes szituáció, ami a kis lelkemnek nem igazán esett jól. Este fele MSN-en bejelentkezett egyik nagyon régi kedves ismerősöm, akivel nagyon jó barátságot tartottam fent. Az elmúlt évek alatt sok minden problémát nyíltan megbeszéltünk, olykor összefutottunk, mindig lehetett rá számítani. Én is igyekeztem segíteni neki, amiben csak tudtam. Azt is merem állítani, hogy számomra picit olyan volt ő mintha a testvérem lenne. Szóval ma meglepetésemre sok hónap eltelte után írt nekem. Anno még kora tavasszal beszéltünk utoljára, és úgy alakult az én életem is, hogy nem kerestük egymást. Örültem ma neki, hiszen minden régi barátjának örül az ember, főleg akik jelentenek is számára valamit. Beszélgettünk. A megszokottakhoz hasonlóan nyíltan, közvetlenül csevegtünk. Amikor megemlítettem valamit és erre az egy mondatra kibújt a szög a zsákból.... Kiderült, hogy egész végig "vackornével" csevegtem, aki hátulról támadva, meg akart valamit tudni a barátjáról. Nagyon felbosszantott ez az egész, és nagy bunkóságnak tartom ezt a viselkedést. Aztán a lány rámcsapta a messenger ablakát. Majd jött "vackor", aki bocsánatot kért a történtekért, és elmondta, hogy ő aludt és Tünci belenyúlt megint a dolgaiba, és hogy ő nem tehet erről, hogy ilyen ez a nő. Nagyon mérges voltam rájuk, bár lehet "vackor" most tényleg nem tehet a történtekről. Mindenesetre undorító viselkedésnek tartom a lány tettét. Arról nem is beszélve, hogy a színjátékával annyira megtévesztett, hogy elmondtam neki olyan dolgokat is, amit valószínű soha nem kötöttem volna az orrára senkinek az igazi "vackoron" kívül. Eszembe is jutott mindjárt az, hogy Kiskertész sokszor mérgelődik rám a beszólásaim miatt, a fura dolgaim miatt, de ilyen alattomos megnyilvánulásokat viszont én soha nem tennék. Hiába mondja nekem, hogy minden nőben ott lapul a kisördög, azért vannak dolgok, amik a józan ész határán túlmennek. Szerintem ez is azt bizonyítja, hogy nálam vannak kriminálisabb fehérnépek is :) Sőt...