Az élet egy játék

Szombat, végre hétvége. Ám olyan gyorsan eltelt ez a mai nap is... Reggel viszonylag korán ébredtem, gyorsan összeszedtem magam, és már 8 órakor tanultam. Az első pár oldalt átolvasva megkönnyebbülve nyugtáztam, hogy talán nincs miért aggódnom, hiszen valójában nem nehéz ez az anyag és mennyiségileg sem sok. Délután 5 óráig bírtam a koncentrálást. Mivel nagyon mehetnékem volt elmentem unokatesómékhoz, hogy addig is kiszellőztetem a fejem. Vittem Öcsinek anyu féle csokitortát, mert igazán megérdemli. Mindig mindenben segít nekem, amire csak megkérem. Utána meglátogattam nagymamámat. Majd csörgött a telefonom, hogy ha van kedvem ugorjak le Zullékhoz. Kitaláltam, hogy igazán elmehetnénk egyet teázni, mert annyira finom volt az a múltkori együttivott tea. Bent a cukrászdában ismerősökre leltem, Mariann és Noémi :) Kedvesen meginvitáltak bennünket asztalukhoz és felhívták figyelmemet egy nagyon finom tortaszeletre. Mint ahogy később megtudtam a Pándi meggytorta volt az, amelyet az idei évben az ország tortájának választottak. Tényleg nagyon isteni, mindenkinek csak ajánlani tudom. Édes fahéjas, meggyes, diós, fehércsokis, tejszínhabkrémes, tetején marcipán levelecskével és koktélcserivel :) Nem maradt el a kívánt forró ital sem. A több tucat tea közül egy nagyon kellemes aromájú szálas wildkirsche-re esett a választásom, melynek erős illata még a szomszéd asztalnál ülöket is elkápráztatta. Egy még soha nem látott teás készletben szolgálták fel a teánkat, amely különlegességével és egyszerű szépségével szintén elnyerte a tetszésemet. Zull célzóan meg is jegyezte, hogy "ugye ezt most nem akarod hazavinni?" :) A nagy beszélgetésben az idő gyorsan eltelt. Hazaérve próbáltam még magamat rávenni egy kis tanulásra, ám azonban nem volt már sok erőm hozzá. Sebaj, ma amúgy is jól teljesítettem, majd holnap folytatom. Így most nyugodtan aludhatok :)