Az élet egy játék

Ismét hétfő. Már előre sejtettem, hogy zűrös napom lesz, tele munkával. Nem is ért meglepetésként, amikor reggel főnökasszonyom megkért hogy készítsem el a pályázatot, amit ő hétvégére tervezett, de nem sikerült neki. Nem is bosszankodtam volna, mert dolgozni jó dolog, ha nem hagyta volna az utolsó pillanatra. Az elmúlt héten kb. 3-szor kérdeztem meg tőle, hogy mit segítsek, nehogy kifussunk az időből. Persze erre ő nyugtatott, hogy majd ő összeállítja. Nem is aggódtam, de így bele se néztem a pályázati kiírásba. Úgyhogy ma reggel igaziból lövésem nem volt, hogy konkrétan akkor mire is pályázunk. Merész gondolatként cserébe, amiért így rámmaradt a munka java, igaz óvatosan megkérdeztem, hogy mi lenne, ha egyik ismerősömtől kérnénk gyorsan az egyik dologra árajánlatot. Nem is volt semmi akadálya. Megérkezett dél körül az árajánlat, indulhatott a munka java. Egész nap fel se keltem a helyemről, a szemem az már majdnem kifolyt a monitor bámulásától, igyekeztem a legjobban megírni a pályázatot. Igaz többször kellett segítséget kérnem Tünditől, akinek a kisujjában van ez a terület, de ő a 10. hívásomra is ugyanolyan nyugodtan és segítőkészen válaszolt, mint a legelején. Köszi Tündi :) Délután fél 5-re nagyjából végeztem is, még maradt holnapra 2 rövidebb adatlap kitöltése, és az aláírások, aztán mehet be a Minisztérium fele. Remélem kedvezően fogják elbírálni, mert szerintem az árajánlatadó cégeknek is nagyon jól jönne az a kis pénz, arról nem is beszélve, hogy a település mennyire tudná hasznosítani a megpályázott eszközöket, és én ismét kicsit büszke lehetnék magamra, hogy ezt is frappánsan összehoztam, az én munkám eredménye az a jópár milla :) Reggel Kiskertész rossz hírt mondott. A tőlem kapott Mikulásvirágot édes cicája az éjszaka folyamán megdézsmálta. Uhh, nagyon megijedtem, tudva azt hogy a virág tejes belseje mérgező lehet. Aggódtam is, nem kicsi lelkiismeret furdalásom volt, és az én lelkemen száradt volna, ha cicának komolyabb baja lesz. Eszembe se jutott, hogy ez a pajkos kiscica ilyen csintalan tud lenne, és ráveti magát erre a növényre. A cicák nem szoktak virágot enni. Olyan ő is mint egy kisgyerek, ezek szerint figyelni kell minden mozdulatára és óvni kell a számára picit is veszélyt jelentő dolgoktól. Szerencsére kisebb rosszulléttel megúszta. Legalábbis délután már hancúrozásról, futkozásról és jobb létről kaptam híreket. Nagyon bízom benne, hogy ezután sem mutatkozik már komolyabb tünete. Mindenesetre nagyon megfogom szeretgetni, ha legközelebb találkozok vele. Itthon , hazaérve a munkából, anyu frissen sült krumplival, és fűszeres pulykahusival várt. Ma volt a 3. napja, hogy nem ettem semmit. Nem is nagyon kívántam a kaját, éhséget sem éreztem, viszont fáradtságot, gyengeséget annál inkább. Szabályosan rámparancsolt, hogy most ha tetszik, ha nem leülök enni, mert ezt így nem folytathatom tovább. Nehezen, de pár falatot legyűrtem. Tisztában vagyok én is ezzel, hogy ez nem normális dolog, de én nem tudok úgy kajálni, hogy nem vagyok éhes :) Mára még tanulás volt betervezve, mert mindjárt itt van 30-a és megint mehetek vizsgázni. De se erőm, se kedvem nincs elővenni a könyvet. Talán majd holnap... Szerintem ma korán lefekszek. Éjjel sem jól aludtam,többször felébredtem, hol fáztam, hol iszonyatosan melegem volt, arról nem is beszélve, hogy a torokfájás mellett a nátha is elért. Megpróbálom kialudni magam, kicsi tévé, aztán szunyókálás lesz. Bonne nuit a Tous et bon reve :)