Az élet egy játék

Az elmúlt éjjel már valamivel nyugodtabban aludtam. Valószínű kimerültem kicsit idegileg, mert iszonyatosan fájt a fejem, szabályosan görcsölt, és elnyomott a gyógyszer, amit bevettem rá. Megviselt a napközbeni "kellemetlen" beszélgetés azzal a valakivel, aki kicsivel fontosabb nekem bárki másnál. Úgy gondoltam, hogy ha elmondom bánatomat, talán meghallgatva az ő véleményét, jobb lesz a viszony köztünk. Ám sajnos ezzel még jobban csak felidegesítettem. Eléggé tanácstalannak éreztem magam. Szükségem volt akkor egy kis egyedüllétre, gondolkodásra. Lementem a Balcsi partra, és a csendben csak üldögéltem egyedül a kismóló szélén, bámultam a vizet és a fényeket. Igaz, nem lettem okosabb, nem jutottam egyről a kettőre, de legalább kisírhattam magam. Este viszonylag korán elnyomott a kimerültség, hajnalban pedig arra ébredtem, hogy kivert a víz, mintha a hideg rázna és nagyon fáj a torkom. Biztos tegnap a parton megfáztam, vagy pedig lehet engem is a vírus környékezett meg. A mai délelőtt viszonylag gyorsan eltelt. Ebéd után indultam Hozzá. A délutánnak voltak kicsit kínos, kicsit mosolygós és rendkívül őszinte pillanatai. Azonban még mindig nem érzem magam döntéskésznek, de mintha valamivel nyugodtabb lennék. Elkészült a notim is, és végre arról írhatok. Azonban egy tervezett dolog kimaradt a mai napból. Amióta hazajött a nagymamám a kórházból, azóta ne voltam nála. Szégyenlem is magam, de hétközben a saját dolgom mindig fontosabb volt, őt pedig elhanyagoltam. Mindig csak a híreket hallom, hogy jól van, de holnap már ideje lesz meglátogatnom is. Mára elég volt ebből a napból. Jó éjszakát mindenkinek.