Az élet egy játék

Tegnapi bejegyzésem kimaradt, mert éjjel nagyon későn értem haza, és gépem sem volt otthon, mert napközben "(sz)ámítástechnikushoz" vittem. :) Így ma bentről írok visszaemlékezve tömören és röviden pár sort: Vasárnap, dejó még mindig hétvége... Korai ébredés után nem éppen nagy lelkesedéssel elkezdtem hozzákészülni a vasárnapi ebédhez. Tervek nem változtak, minden hozzávaló megvolt, indulhatott a konyhaművészet. Ami a vélemények alapján nagyon jól sikerült. Délután tettem egy ígéretet magamnak és egy kedves ismerősömnek (bár ezt a szót nem igazán szeretem használni, mert egy szimpla ismerettségnél többről van szó), aki nagyon sokat jelent nekem, hogy a nap további részéről nem írok ide a blogomban, hiszen szigorúan bizalmas, és csak kettőnkre tartozik. Igaza is van. Ám vannak olyan dolgok, amik néha kikivánkoznak az emberből, és akkor legalább lehetőséget kell adni, hogy megbeszéljük ezeket a felmerülő kérdéseket. Mert visszagondolva az utóbbi évekre nagyon sok kérdés merült fel bennem. Sok mindent nem értek.. várnék választ, de mindig falba ütközök, és lepattanok. Most valami nagy ürességet érzek legbelül.... Néha jól esne hangosan gondolkodni, de tudom nem lenne szerencsés. Meg amúgy sem szabad gonolkodnom :) Ha agyalok annál rosszabb, hagyjuk had sodorjon az élet. Egy dolgot biztos tudok.... És az az egy mellett ezt is: "Ha őszintén vágy a boldogságra, tanulj meg uralkodni a gondolataidon" Ez egy örök bölcsesség.