Az élet egy játék

Ha hiszitek, ha nem, nem is nagyon tudom mi történt ma velem :) Tettem-vettem a dolgomat... Különös dolog nem történt. Reménykedtem, hogy esetleg ma odaért Kiskertésznek a csomag (mindkettő, ugye mert tegnap előtt is kapott meglepit, ami most már ha odaért nem meglepi, így szabad említenem.) Ám nem érkezett semmi reakció tőle. Pedig tényleg csak figyelmességből kerestem neki tegnap egész Kaposváron szívószálat, had örüljön neki, had használhassa, had próbálhassa ki minél hamarabb az új technikát, amire szánta. Jut eszembe képzeljétek el, a szívószálas tortúrát mesélve egyik ismerősömnek, kiderült, hogy ő nagyon jóban van az üzlet tulajával, ahol először nem akarták nekem eladni a cuccost, mert nem vagyok vállalkozó. Együtt szoktak fallabdázni. Úgy látszik ez a fallabdázás az informatikusok körében nagyon menő sport :) Ő mondta, hogy igazán szólhattam volna neki, hogy hol mit akarok venni, mert csak egy telefonjába került volna, és simán megvehettem volna, még könyörögnöm sem kellett volna :) Volna, volna :) Hááát, megvalltam neki őszintén, hogy én gondoltam rá, de miután más ügyben aznap már 2-szer hívtam, a héten meg összességben kb. 30-szor, így nem igen mertem neki telefonálni. Jót nevettünk ezen, és megjegyezte, hogy legközelebb ha bármi kell, vagy bajom van csak egész nyugodtan keressem. Ebben az elmúlt két napban megfigyeltem, hogy mindenki olyan kedves velem. Vagy csak most tűnik fel, hogy az emberek nagyon segítőkészek irányomba, és minden apró dolgot értékesebbnek látok? Lehet mert sérült a kis lelkem és én is másabb vagyok velük? Az elmúlt pár napban megtanultam ezt azt, nagy lecke volt. Már csak jól kéne felelnem belőle... De várok türelmesen, hogy feleletre szólítson a tanár úr. Nem is írtam még, hogy újabb játékot találtam ki. Megyek az utcán, vagy bárhol és rámosolygok az emberekre, vad idegenekre és számolom, hogy mennyien mosolyognak vissza :) Nagyon élvezem :) Tegnap Kaposváron is sikerült kedvességgel, csillogó szemekkel pár morcos embert megpuhítanom :) Érdekes szituk voltak, mert ha még úgy is alakult, hogy váltottunk pár szót egymással, teljesen megváltoztak, kedvesebbek lettek ők is. Tényleg érdekes pszichológiai tanulmányt lehetne erről írni. Igaz az az orosz közmondás,mely ezt mondja: “Egy kedves szó olyan, akár a tavaszi napsütés.”