Az élet egy játék

Azt mondta ma rám valaki, hogy nem vagyok komplett.... És aki ezt mondta, szabályosan szikrát szórt a szemével... Nem azért mert megbántottam, nem azért mert megharagítottam, hanem azért mert kedvel, szeret, félt és óv. Élni nincs kedvem. Kimertem mondani, ami bennem van, hogy azt se bánnám, hogy holnap azt mondanák a kórházban, hogy be kell feküdnöm, mert valami komolyabb bajom van... Azt se bánnám ha beteg lennék és szenvednék. Nagyon bánt, ami történt hétvégén. És az még jobban, hogy reményt sem látok arra, hogy jóvátehetném. Hibáztam sorra, emészt belülről a fájdalom. Napközben egész jól elvoltam, tettem a dolgomat, megfordultam Kaposvárról , ahol meglepetésemre teljesen véletlenül összefutottam az utcán két ismerőssel is, akik kedvesen meginvitáltak a cégükhöz, hogy menjek nézzek körül, beszélgessünk kicsit. Aztán siettem vissza a munkahelyre, bár sok kedvem már nem volt dolgozni. Nem szeretek emberek között lenni, mosolyogni, nevetgélni őszintén nem tudok. Kifele mutatom a szépet, hogy minden rendben van, közben pedig marcangol belülről a szomorúság, hogy a hülyeségem miatt megharagítottam számomra az egyik legfontosabb embert. Bárcsak kiengesztelhetném .... Ez most egy óriási "pofon" volt nekem. Egyszerűen mindig ezen jár az agyam, a tanulás sem megy. Nem tudok koncentrálni. A napok meg csak mennek, és nem haladok. Már csak 1,5 hetem van arra is. Közben gondolom a nagy töltögetés miatt vírusos lett a számítógépem. Hibaüzenetek jelennek meg, a vírusirtóm folyamatosan hárítja el a támadásokat, és kajabál, hogy veszély van. Nem is igen merem használni. Kértem smsben Kiskertészt, mint szakértő emberke legyen szíves segítsen megjavítani. De nem méltatott válaszra. Pedig máskor mindig számíthattam rá, minden ilyenben segített, de biztos most nem érdemlem meg ezt sem. Nem kommunikál még mindig velem.

PS: Talán lesz alkalmam majd a napokban egy aprócska meglepetésről is írni, de addig arról pissszt.