Az élet egy játék

Nem így terveztem az estémet.... Fél 5-kor amikor hazaértem a munkából itthon apuék azzal fogadtak, hogy baj van, mert holnap menni kell szüretelni, mert a kombájn nagyon sok szőlőt rajta hagyott. Kicsit ki is akadtam, mert holnapi napomra már más volt betervezve. Hogy mindenki jól járjon, és leginkább magamra gondoltam, nehogy már elcsesződjön a betervezett programom, felvetettem hogy menjünk ma este. Bizonygattam, hogy simán leszedjük azt a maradékot, amíg világos van. Akkor még elképzelni sem tudtam, mennyi szőlő is maradt a tőkéken. Apu nem igazán lelkesedett az ötletért, mert már nem igen akart vezetni sem, hiszen megivott már némi kevés fröccsöt. Egyfolytában azt mondogatta, hogy majd holnap az emberei leszedik, és inkább kifizeti nekik. Én meg csak nem akartam hagyni, ennyit mi is megtudunk tenni, meg minek fizetni olyan munkáért amit én is megtudok csinálni. Felajánlottam, hogy menjünk az én autómmal, majd én vezetek. Viszek ki ládákat is, mindent elintézek, csak már végre csináljunk valamit, haladjunk. Kis Szuzimat telepakoltam ládákkal, nem is tudom hogyan fért el benne 30 láda, de a kényszerhelyzetben mindent meg tud az ember oldani. Apu motorral jött, anyuval pedig mi mentünk autóval. Hát amikor kiértünk, még iszonyat sokan szüreteltek. Nagy nyüzsgés volt, személyautók, terepjárók, traktorok, kombájnok sora jött ment. Ameddig a szem ellát mindenhol szőlőtáblákat lehet látni. Nagyon szép látvány nyílik a túlsó partra, az egész Balatonra. Belátni szinte az egész dél-balatont. Bár jobban élveztem volna a a kilátást nem ilyen munkás állapotban. Nagy lelkesedésem kicsit letört, amikor láttam, hogy mennyi munka vár ránk. Anyu mutatott egy módszert, amivel könnyebben megy a láda továbbcipelés. Madzagot kötött a ládámra, beletettünk még 2-t és ahogy haladtam előre a madzaggal húztam a súlyos ládákat, és így nem igen kellett hajolva cipelni, és mindjárt kéznél volt az üres. De ami talán a legrosszabb volt, hogy szinte minden szőlőfürt a talajhoz nagyon közel volt, mivel csak az alján hagyta el a szedőgép a fürtöket, így végig hajolni kellett. Meg is fájdult nagyon a derekam. Viszonylag hamar végigértünk azon a 7, 5 soron. Már csak fel kellett pakolni az autóra, amivel bevitték a mázsaházhoz. Ehhez már kellett segítséget hívni, mert én meg nem bírtam emelni egy ládát sem. Szinte teljesen besötétedett ekkorra már.. Szerintem abszolút megérte ez a két órás munka, hiszen majdnem még 30 ezer Ft értékben szedtünk szőlőt. Ez a fajta jól termett idén. 0,6 hektáron lett kb. 98 mázsa minőségi chardonnay. Bár ha előbb szólnak nekem az itthoniak, akkor még korábban is hazajöhettem volna a munkahelyemről és elkezdhettük volna előbb az elmaradt szőlőt leszüretelni, és akkor nem nyúltunk volna így bele az estébe. De sebaj, legalább az esti tornám is megvolt. Szombaton megint szüret lesz, de akkor már igazi darálós, préselős, mustos.... jah és persze ami a legjobb a szüretben a finom kacsahús :) Most pedig nem is vágyok már semmi másra csak egy forró zuhanyra és egy pihe puha ágyikóra. :)