Visszaemlékezés indul!
3....2....1..... Go!
A délelőtt nagy részét tanulással töltöttem. Bár képzeletem már kb. 70 km-rel messzebb járt. Vajon milyen lesz lent aludni? Hogy fog telni ez az este? Kiskertésszel megbeszéltük, hogy pénteken nála alszok és másnap onnan együtt indulunk Budapestre a Madonna koncertre.
Délután 4 óra után indult a vonatom. 1,5 óra zötykölődés után megérkeztünk. Végre... alig vártam, hogy lepakolhassak, egy hideg zuhany után felfrissülve a kellemes estét várjam. Ami szerintem nagyon jól sikerült. Élveztem. Végre nem kellett az időt számolni, nem kellett azon lenni, hogy már csak fél óránk van és mindjárt indulni kell, hogy még időben hazaérjek. Előttünk volt az este, az éjszaka. Borozgattunk.Inkább ő borozgatott, én csak 1 pohárral bírtam meginni, de éreztem az is a fejembe szállt gyorsan. Kékfrankos. Egész finom volt. Bár nem igazán vagyok nagy borszakértő, meg a bort sem szeretem nagyon, de erre a közös borozgatásra már vártam régóta. Még a fantáziámat is segített beindítani, ellazított és szenvedélyesebbé tette az este további részét. Bár az éjszakai alvás nem éppen volt pihentető. Többször felébredtem, hol Kiskertész horkolására, hol a kedvenc házi cicánk bújására. Samesszel most aludtam először egy ágyban. Klassz triót alkottunk. Talán ezt Kiskertész élvezte a legjobban :)
Szombat:
Az ébredés viszonylag könnyen ment. Egy kis lustizás után, reggeli, majd készülődés. Koncertnap! Irány Budapest! Vittem minden cuccomat, hiszen úgy terveztem, hogy hazafelé útközben majd én kiszállok otthon. De ez aztán mégsem így lett, mert már kora délután pedzegettem, mi lenne ha csak vasárnap mennék haza. Hát Ő sem ellenkezett :) Viszonylag hamar felértünk Pestre. Kiskertészt a GPS könnyen elnavigálta a városban, bár néha jól jött, hogy neki nem üres az eszetokja :) Volt egy küldetésen. Keresztlányom a születésnapjára Hannah Montana-s iskolatáskát és tolltartót kért ajándékba. Gondoltam, talán majd a Westendben biztos kapunk. Így első utunk odavezetett. Nem volt egyszerű. A sokadik üzletben végre találtunk egy táskát. Elég húzós áron kínálták. Ha magamnak kellett volna, biztos nem adtam volna ennyi pénzt érte. Félév múlva már lecseng ez a név, a táska is a sarokba kerül, sőt talán még ciki is lesz viselni :) De hát mit tudunk tenni, ha már ezek a kiskamaszok így rajonganak érte :) Megvettük. Szusszanásképpen beültünk egy kávézóba, ahol nagyon finom málnás-túrós tortaszeletet és valami fehércsokis csodasütit ettem. Kiskertész, persze mint mindig most is megette a maradékomat :) tele pocakkal célba vettük a Fogarasi úti Tesco parkolót.
Kiskertészt illeti a dicséret, hogy nagyon jól kitalálta, hogy ott parkoljunk. Viszonylag közel volt a Kincsem parkhoz, kb. 15 percet kellett sétálni kényelmesen. Két külön kapunk kellett bemennünk, az én jegyem az A1-es beléptetőhöz szólt. Amikor megláttam a kígyózó sort, a hömpölygő tömeget a kordon előtt, tudtam nem lesz egyszerű bejutni. 17 órára értünk oda, de már akkor nagyon sokan voltak, érdekesebbnél érdekesebb arcok. Idősek fiatalok egyaránt. A kapunyitás 18 órára volt kiírva. Persze elcsúszott. Üvöltött a tömeg, hogy engedj be. Madonna, Madonna! A várakozás közben nem is nagyon kellett fülelnünk, hallhattuk ahogy a beéneklés történik. Felcsendült Madonna hangja, vagy legalábbis nagyon arra hasonlított. Negyed 7 körül megnyitották a kordonokat, szakaszosan engedték be az embereket. Nagy tolakodás után, szabaddá vált az út a Park területére. Az első kapunál csak fel kellett mutatni a jegyet, majd kicsit beljebb biztonsági őrök motozása, táskák átnézése után, vonalkód leolvasóval is leellenőrizték a jegyeket, majd a következő állomásnál leszakították. Beléptem a koncert területére. Már csak Kiskertészt kellett megtalálni. Vajon hol lehet? Hogy fogjuk egymást megtalálni a sok ezer ember között? De simán ment. Egy telefonhívás, és máris észrevettük egymást. Siettünk, hogy jó helyünk legyen. Ami össze is jött, egész közel a színpadhoz, közvetlenül pár sorra a Gold jegyesek mögött.
Igaz kis termetem lévén, sok mindent nem láttam a színpadból. Nagyon kellett a nyakamat nyújtogatni, és lesni a fejek között, hogy lássam mi is történik a színpadon. Madonna fellépése előtt Paul Oakenfold lépett színre. Egész korrekt műsort adott, és tartotta a betervezett időt, időben el is hagyta a színpadot. A pultot a technikusok lepakolták a színpadról és vártuk, hogy kialszanak a fények és berobban Madonna., és kezdetét veszi az őrjöngés. De jól megvárakoztatott minket. Eredetileg a 8 órára meghirdetett koncert még 9 órakor sem kezdődött el. Egyre türelmetlenebb lett a közönség. Az eső egyre jobban közeledett. A színpadon meg ment a lacafacázás. Kétszer is felmosták a színpadot, majd pár emberke csúszásgátlós szőnyeggel borította be a kifutót. Húzták az időt, nagyon nehezen akart az a ragasztószalag is megragadni. Ezt már rég megtehették volna. Kezdtem nagyon nem élvezni az egészet. Ha nem lett volna ilyen drága a jegy, és nem utaztam volna miatta több száz kilométert biztos hazamentem volna. De sok a ha, így próbáltam türelmes maradni és vártam.
Egyszer csak megjelentek Madonna táncosai. Ujjongás hallatszott. Mindenki abban bízott hogy na végre talán most történik valami, de azon kívül semmi nem történt, mint hogy színre lépett a pop királynőjének DJ-je, aki igyekezett továbbgerjeszteni a hangulatot. Számomra azonban egyre unalmasabb lett, már kezdtem lelkesedésemet iránta elveszíteni, olyan szintre értem, hogy ha most jön ki valaki és lemondja, akkor csessze meg :) Nagyon úgy tűnt, hogy a kitartó közönséget nem méltatja semmire. Magasból lesz*rja az egész koncertet, nem érdekli, hogy több tízezer ember csak miatta jött ide. Reménytelennek tűnt, hogy valamikor is elkezdődik.
Már 10 óra volt, amikor kialudtak a fények, hangos fütty, taps és sikítozásban tört ki. Megjelent Madonna. Hello Budapest, Hello Hungary. A pop nagyasszonyát egy trónon ülve fordították be a közönség felé. Sajnos ebből sok mindent nem láttam, de hogy kicsit felcsillanjon az én szemem is Kiskertész egy pillanatra felemelt, de lehet neki órák hosszának tűnt :)) Köszönöm! Madonna a Candy Shop című számmal indított, majd 2 órán keresztül szinte fáradhatatlanul nyomta le a Sticky & Sweet Tour budapesti koncertet.
A koncert közben Madonna többször eltűnt, átöltözött. Hol iskolás, piros szoknyás lánynak öltözve, szív alakú fehér napszemüvegben tért vissza, és a „Holliday” számra táncolhattunk. Hol a LEDes cilinder alatt bukkant fel egy zongorán. A három hatalmas kivetítőn, a kifutó végén a magasból többször leereszkedo, henger alakú, LEDes cilinderen nagyon jól kivetítették a színpadon történt eseményeket. Maga a show mindent vitt, annál inkább kevésbé az éneklés. Még a hozzá nem értő is világosan észrevehette, hogy playback volt az egész, de ha az nem is, akkor fél playback. Kritizálni tudom nagyon könnyű, de én nem ezt vártam tőle. Vagy lehet, hogy ő a formáját hozta, csak mi vártunk tőle nagyon sokat? Fergetes buli volt abból a szempontból, hogy kiereszthettük a hangunkat, mind a régi és az új számai felcsendültek. Ugrabugrált a színpadon, ugrálhattunk, tapsolhattunk mi is. Bár nem kis meglepetés volt amikor egyszer csak a nagy éneklésben azt vettük észre, hogy hopp kimaradt 2 sor, hopp ez nem így van, hopp hibázott és nem egyszer… Hogy lehet az, ha beszélni kell liheg, mint aki kifulladt, és amikor énekel, egy csepp rezzenés, nagyobb szusszanás nincs a hangjában? Hát Kiskertész gyorsan megfejtett minden titkot. Háttérben a vokalista lányok szerepét, Madonna gitártudását.. stb. A koncerten megemlékeztünk Michael Jacksonról a popkirályáról is pár szóban és a „Billie Jeans”-nel. Egy imitátor táncolt ugyanúgy fent a színpadon, ahogy a popkirály tette anno. A show mind vizuálisan, fényileg lenyűgöző volt, csak olykor hangilag maradt el, és a betöltött szerep olykor túl erőltettetnek tűnt. Az új album számai mellette a régi slágerek is felcsendültek a „Frozen”, „Music”, „La Isla Bonita”, „Like A Prayer” és a „Ray Of Light és még jó néhány. A koncerten Madonnának öltözött 4 táncos az énekesnő egy-egy korszakát mutatta be a „She’s not me” szám alatt. A menyasszonynak öltözött táncos lányt Madonna feltűnően hosszú ideig szájon csókolta. A közönségnek nagy izgalomban lehetett része :) A közönséget a vérpezsdítő spanyol-orosz cigányzene még jobban felgerjesztette. A „La isla Bonita”-t a Kolpakov Trio-val adta elő Madonna. Az Evita film zenéje alatt az A/4-es papírokon szervezetten lobogtatott Hungary love you feliratok nem hiszem, hogy a várt hatást váltották ki. Madonna mosollyal köszönte meg, de nagyon mesterkéltnek tűnt ez a mosoly is. A koncert utolsó fél órájában már szakadt az eső. Sokan elővették az esőkabátjukat. Nekünk persze nem volt. De nem is bántam, hogy bőrig áztunk. Az eső az egészhez különleges élményt társított. Az utolsó 3-4 számot már esőben énekelte a popdíva. Nagyon gyorsan befejeződött a koncert. Éjfél előtt pár perccel, a végén Madonna megköszönte és hirtelen a kivetítőkön megjelent a „Game Over” felirat. Amint eltűnt a színpad mögött a díva, máris jöttek a technikusok és elkezdték lebontani a berendezést.
Frenetikusnak nem mondhatnám a szombati napot Madonnával. De ekkora szülinapi ajándékot még talán soha nem kaptam. (Hiszen pont 22-én töltöttem be a 30. életkoromat :)) Bár ha az ember jól érzi magát valahol, akkor megtelítődik energiával, valami pluszt érez, valami többet… Nálam ez nem volt meg. Jó-jó volt a koncert, de elég volt belőle. Láttuk, ott voltunk, de legközelebb már nem biztos, hogy ott leszek.
Vasárnap:
A koncert után a tömeg egyszerre indult kifele a Kincsem parkból. a korábbi negyedórás út jóval hosszabbnak tűnt most. Visszaérkezve az autóhoz, gyors átöltözés után, némi kaja, és lehetett gondolkozni, hogy merre is induljunk, hogy minél hamarabb kikerüljünk a dugóból. Nem ment egyszerűen, de sikerült kijutni az autópályára. Onnan pedig már csak egyenesen kellett menni. Hazafelé láttam Kiskertészen, hogy nagyon fáradt. Alig lát a fáradtságtól. Hajnali 4 óra után hazaértünk. Gyorsan bevetettük magunkat az ágyikóba és délig aludtunk.
Kinéztem magamnak egy fél 4 körüli vonatot, hogy ha azzal megyek, akkor viszonylag korán hazaérek. De nagyon szenvedtem, egyáltalán nem volt kedvem elindulni. Szerettem volna még a délután többi részét is Vele tölteni. Arról már nem is beszélve, hogy annyira kívántam, hogy begolyóztam volna ha aznap még egy kicsit nem huncutkodhatok vele :) Tudtam, hogy legközelebb csak 2 hét múlva tudunk találkozni, kár lett volna kihagyni ezt a lehetőséget :) Gyorsan leszerveztük, hogy melyik későbbi vonattal megyek, és így nyertünk még pár órát. Nagyon szeretek Kiskertésszel lenni :)
Fél 7 környékén értem haza. Élménybeszámolót kellett tartanom. Mindenki csupa szem és fül volt, hogy én hogy éreztem magam a koncerten. Örültem, hogy végre egy hosszabb időt együtt tölthettem Kiskertésszel. :)
Köszönöm Neked ezt a hétvégét!
Utolsó kommentek