Az élet egy játék

Hiába vártam ma valahogy elkerült....., annál inkább bepiszkitotta az egész napomat valami. Indult a reggeli elalvással. Így kénytelen voltam autóval menni dolgozni, aminek az lett az előnye, hogy délután végre lejutottam Fonyódra az egyiptomi homokomért. Hátránya is lett biza, mert ezek a fránya rendőrök, asszem Fonyódligetnél egy bokor mögé megbújva bemértek. Jócskán nem tartottam be az 50-et, elgondolkodott állapotomból feleszmélve már csak későn vettem észre őket. Csak abban bízok, hogy odafele menet még nem álltak kint, hiszen akkor még fülemen a telefon is ott csüngött. Majd kiderül... Enyhén emelkedett az adrenalin szintem napközben, ami egyre hevesebben fokozódott. Idegességem miatt csak nyeltem az ásványvizet. Ennyit nem is ittam mostanában... Könnyes, kisírt szemeimet részben sikerült jól álcáznom. Aztán este már nem bírtam és jó istenhez fohászkodva mély zokogás tört rám. Elcsesztem ezt is. A sors könyve megírta valahogy, de nem volt elég akaraterőm, hogy átírjam, de ahhoz se hogy részben kiküszöböljem. Amikor meg azért küzdenék, hogy minden helyrejöjjön, belátva ziziségemet, már majdnem hogy késő :( Félek, nagyon.... Túlságosan jól megvoltunk egy ideje, erre gondolni se mertem volna, hogy megint idejutunk. Egy barom vagyok és ezt beismerem. Parancsolni kellett volna magamnak, ha már akkor Felség nem parancsolt rám. Örülnöm kellett volna minden jónak és nem problémákat gyártani, mert ha voltak is akkor olyan kicsik, hogy pár nap múlva már eszembe sem jutottak volna, ha nem kezdem teletömni velük az agyamat. Befordultam és kitörtem, ami akaratom ellenére elsöpörte a korábbi jókedvet, vidámsásgot. Minderre még rátesz, mindennek még oka a munkahelyi légkör, illetve a válsztás. Mocskos dolog ez a politika. Akit igazán megérint, annak nehéz ép idegrendszerrel túlélnie. Megsínyli minden....