Az élet egy játék

Egész héten arra vágytam, hogy végre hétvége legyen, és majd sort kerítsek végre a pihenésre. Végre, végre...Végre tegnap már nem kellett dolgoznunk, hiszen ünnep volt, azonban ugyebár mégsem tudtam pihenni. Ennek meg is lett az eredménye, óráról órára nyűgösebbnek éreztem magam. Éjjel, amikor végre értettem a szép szóból és végre erőtvettem magamon, lefeküdtem. Bíztam benne, hogy reggelre majd végre minden happy lesz, azoban hajnali fél 7-kor kopácsolásra ébredni (mert apu bort fejtet) nem igazán volt kellemes. Arról már nem is beszélek, hogy kivörösödott, picire húzódó szemeim, csak úgy dülledtek a kialvatlanság miatt. Végre kaptam időpontot, így két hét után és 9 órára Zsókához indulhattam, egy kis nyisz-nyiszre. Végre nem késtem el, mivel az előttem lévő kuncsaft válogatása miatt, még várnom is kellett. Közel kettő óra hosszát időztem kényelmes székében és kb. 3 centivel rövidebb hajjal és egy kis ezzel azzal távoztam. Végre... azt hittem sosem lesz vége. Amíg a hajszárító alatt ültem, hogy nehogy véletlenül bealudjak, figyelmemet csajos újságok lapozgatásával mulattam. El is töprengtem azon, hogy amióta itthon is van netem, egyre kevesebb újságot veszek, hiszen ma már minden fent van interneten és ráadásul részben ingyen is van. Megállapítottam, hogy mennyi pénzt spórolok így meg. Ugyanakkor elgondolkoztam azon is, hogy ha már nem veszek újságot, megmarad az a pénz, vagyis mégsem, mert nyomát annak nem látom. Akkor most hova is folyik el az a pénzecske? :) Fodrászkodás után egy kis bevásárlás, ez-az, majd végre indulhattam haza, hogy végre eldőljek ágyikómba. Most még saját magam testi és szellemi kimerültségének mielőbbi "orvoslását" is fontosabbnak és szükségesebbnek éreztem (végre), így önszántamból lemondtam délutáni programomat és az álommanók társaságát választottam inkább. Aludtam és aludtam.Végre. Elsőre majdnem 2 óra hosszát, aztán kis szünet után még 4 órát. Valamivel tisztább fejjel ébredtem, de a lustaságom hamar eluralkodott rajtam így az estét is ágyban töltöttem. Bár az alvás már nehezen ment, inkább tévéztem, de aztán jól bevált technikát alkalmazva csak álomra hajtottam a változatosság kedvéért végre a buksimat.