Az élet egy játék

Napról napra csak az tűnik fel nekem, hogy ismét úgy lett másnap, hogy elmaradt a blogbejegyzésem. Valahogy a kezdeti lelkesedésem alábbhagyott. Mintha egy kicsit kényszernek érezném, hogy nah megint írni kell, írni valamiről... Történések pedig minden nap vannak, ám mégis.... Ugyanakkor, néha azon gondolkozok, hogy sokkal maradandóbb emléket hagynék egy igazi saját kézírással írogatott naplóval. Sokkal személyesebb lehetne és őszintébb. Abban csak az én titkaim lennének, esetleg az lenne majdnan gyermekeim, unokáim öröksége. Vagy talán azé a személyé, akinek átadnám, hogy őrizze tovább emlékemet, és olvasva soraimat talán megérti, hogy olykor mit miért teszek és tettem, és valójában milyen érzések zajlottak le bennem, többek között iránta is. Ők lennének azok, akik igazán megismerhetnék minden féltve őrzött titkomat, megismerhetnének engem, életem legapróbb és legfontosabb, legértékesebb pillnatatait, amik sokat jelentenek, jelentettek nekem és itt sajnos nem mindent örökíthettem meg ezekből. Hiszen mégiscsak "idegenek" is olvassák bejegyzéseimet, és kitudja mikor ki téved az oldalamra. Az intimszférába tartozó legbelső, személyes, magán dolgait senki sem osztja meg szívesen "idegenekkel" Így is néha észreveszem, hogy túlságosan is nyíltan írtam és írok dolgokról, azokról amelyek kizárólag csak rám vagy arra a pár emberre tartoznak... Azonban naplóírásomnak egyetelen egy nagy akadálya van. Utálok írni, kézzel írni :) Nekem nagyon fárasztó az írás... Úgyis mondhatnánk, hogy lusta vagyok hozzá :) Szóval amíg ez nem változik, addig írogatok ide... Úgyhogy kedves Kiskertész, Zull, Imho, Zsbat és a többiek! Nem kell törölni az oldalamhoz hozzáadott könyvjelzőt :) Aki pedig eddig még nem adta hozzá, hát hajrá :)

Mai napra pihenést, kényelmet, semmit tevést terveztem. A hét pörgős, szaladgálós napjai után vágytam arra, hogy végre egyszer ne a telefon ébresztésére kelljen kiugranom az ágyból. Ez sikerült is. Mindjárt kora reggel azonban kaptam egy telefont, hogy ha ráérek mehetek kiválasztani a fenyőfát, amelyet karácsonyra szeretnék. Mivel az autóm még mindig szerelőnél volt így kénytelen voltam biciklire pattanni, és tekerni egyet ebben az időben. A csípős hideg ellenére egyáltalán nem fáztam, sőt nagyon jól esett a mozgás. Már a napját sem tudom, mikor bicajoztam utoljára. Hajdanán ez rendszeres volt nálam, minden reggel és este több tíz km-t megtettem, ami testemre és lelkemre is jóhatással volt. Valahogy ismét ezt kéne újból bevezetni... Szóval igaz nehezen, de sikerült kiválasztani a legmegfelelőbb fenyőt. Minden évben rámmarad ez a nagy feladat, ami jó is meg nem is. Számomra az igazi karácsonyfa plafonig ér és szép terebélyes. Azonban ez a helyszűke miatt nem mindig kivitelezhető. Kénytelen voltam a praktikussági szempontokat is figyelembe véve kicsit soványabb fát választani. A magassága tökéletes, összességében szép formás fenyőfa :) Majd meglátjátok, ha meghozta a Jézuska. :) Kicsit észbekapva, hogy 11 nap és itt a Karácsony , én még senkinek nem vettem semmit, de még nagyon öteletem sem volt eddig, elkezdtem gondolkodni, merengeni, hogy vajon ki minek örülne. Eredményes volt. Összességében szinte mindenkinek kitaláltam valami személyre szóló meglepetést, több altarnatívát állítottam fel, már csak be kell szerezni ezeket. Bár a legnyugodtabb csak akkor leszek, amikor az ajándékok a fa alá kerülnek :) Délután folytatódott a pihi, olvasás, filmnézés, Szentpéteri Csilla zenehallgatás és egy kis szunyókálás. Majd telefonált Zull, hogy elkéne menni sütizni. Hát részemről semmi akadálya nem volt. Időközben megjavították az autómat is, jópár dolgot kicseréltek benne, és a KisSuzi "meggyógyult" (Egész olcsón megúsztam) Úgyhogy felajánlottam, hogy én leszek a sofőr :) Mókásan telt a délután többi része. egy kis shoppingolást is beiktattunk. Betértem a múltkori ékszerüzletbe is. Rabja lettem, azt hiszem :) Kellemes beszélgetés közben megtudtam, hogy ha szerzek egy hirdetőújságot, amiben benne van az üzlet hirdetése és azt beviszem, akkor az arany gramját kétezer forinttal többért számolják be. Bizony, már múltkor itthon nézegettem a megunt, kinőtt, törött aranyékszereimet, hogy kéne valamit kezdeni velük. Nem is keveset gyűjtöttem össze, szép kis súlyt mértem. Már csak hirdetőújságot kellett szerezni. Vajon honnan is? Eszembe jutott kolléganőm, aki rendszeresen gyűjti és több hónapra visszamenőleg őrizgeti ezeket. Fel is hívtam, hogy Amisomnak megvan e az e heti példány. Nagy fötörés után megtalálta, és megígérte, hogy hétfőn behozza nekem, és beválthatom a kupont :) Dejó lesz. :) Bár még nem tudom mit szeretnék, a bőség zavara áll fenn, de így minimum 20ezer Ft-tal többért cserélhetem be ékszereimet. Este nyugisan telt. Kellemes jázmin illatot varázsoltam a szobámban, meggyújtottam pár kisgyertyát, néztem a Csillag születik műsort. Eldöntöttem, hogy este nem lesz se net, se chat :) Csak én leszek :) Olvasgattam közben, agyilag jól esett kicsit felfrissülni. Máris gyorsan befejezem soraimat és élvezem tovább a nyugodt, csendes "magányt" :)