Az élet egy játék

Másfél napos vívódás után eldöntöttem, hogy a következő államvizsgát kihagyom. Nem megyek le szerdán Pécsre. Képtelenségnek érzem, hogy az előttem álló 3 nap alatt megtanuljak 104 tételt és főleg olyan szinten, hogy a vizsgán 3-at kihúzva legalább mindegyikből kettesre tudjak felelni. Hiszen nem elég nagyjából tudni, szószerint, precízen kell visszaadni az anyagot, oda-vissza fújni kell a PTK-t. Lelkiismeretem még délután nem igazán akart megnyugodni, de mostanra már talán elcsendesedett. Többen próbáltak biztatni, hátha majd szerencsém lesz. De tisztában vagyok a követelményekkel, és azzal is hogy most mekkora tudás birtokában vagyok, és mekkora megszerzésére vagyok képes ebben a pár napban. Ma délelőtt is igyekeztem még tanulni, elmélyülni a tételekben, de nem sikerült. Egyszerűen nem tudok koncentrálni, állandóan másfele jár az agyam, és nem érzem azt, hogy valamit is tudnék, valami megkívánna maradni az agyacskámban. Olyan tanulhatatlannak tűnik az egész. Egyáltalán nem hiányzik, hogy ez miatt is idegileg kikészüljek. Így is napközben ma is már többször rám jött a sírás, reggelente nem tudok felébredni, csak aludnék, hogy ne kezdődjön el a nap, ne kelljen elkezdeni tanulni, ne érezzem a gyomromban azt a szorító érzést. Tudom, hogy nagyon fontos, hogy minél hamarabb befejezzem az egyetemet, már csak azért is mert annyi mindent túléltem, és már csak ez az egy vizsga van vissza. De egyszerűen nem megy. Képtelen vagyok most felkészülni. Viszont ebből a következő lehetőség csak február környékére várható. Igyekszek majd kellő időben nekiállni tanulni, és akkor már mindenképp levizsgázok. Megígérem itt mindenki előtt :)