Az élet egy játék

"csapj az asztalra, tépd össze a telefonkönyvet (az jó vastag) aztán hátha pólust váltasz és pozitív lesz minden"

Nemhiszem, hogy ez a megoldás. Nagyon negatív vagyok mostanában. Sorra hibázok és akaratlanul rontom a saját helyzetemet. Félreérthetően fogalmazok, szavaim nem tükrözik a mondanivalóm legbelső sugallatait, amiket persze így nem is bántó és sértő célzattal teszek senki irányába. Félek, félek attól hogy sorozatos kitudja miért, mi vezérelt hibáim miatt egyre inkább csak elmérgesedik a kapcsolatom. Le kell csillapodnom. Pihennem kell, mert a lavina csak zúdul, és most ott tartunk,hogy szinte mindent elsöpört már, alig maradt valami, de ha nem áll le, akkor viszont attól tartok mélyen betemet még inkább mindent. Ráeszméltem, nem másnak kell ezért tennie, hanem nekem.Csak nekem, én állíthatom le, kontrollálhatom ezt a lavinát. Mad nekem kell újjápítenem, amit elpusztított. Akármilyen keserves is lesz, de helyreállítom, hiszen ezt én okoztam, az én tetteim, szavaim miatt következett be ez az állapot. Felelős vagyok érte!

Késő délután találkoztam a csajokkal. Szótlanul hallgattam a történeteiket és közben gondolkoztam. Elég fura és tragikomikus dolgokról diskuráltak. Meg is lepődtem, hogy mire képes egy nő?! Hisztik, zsarolások, megijesztések..... Olyan dolgokról beszéltek, ami számomra is megdöbbentő volt, hogy egyáltalán ilyen valakinek, és pont nekik anno eszükbe jutott és megtették. Csináltam eddigi életemben én is nagyon sok hülyeséget, hisztiztem, de el nem tudom képzelni, hogy hasonlókra képes lennék. Eszembe nem jutna. Már az elmúlt napok történései miatt azt hittem nincs nálam kriminálisabb eset, de belátom van. Én csak egy csepp vagyok a tengerben.... aki nem tudott eddig csendben maradni....