Az élet egy játék

Valami nagyon hiányzott ebből a napból... Ürességet érzek. Pedig történt egy's más. Reggel nagyon nehezen sikerült magamhoz térnem. Éjszaka még fél 2-kor ébren forgolódtam. Túlságosan fáradtnak éreztem magam, és csak szenvedtem, mert épp ezért már aludni sem tudtam. A reggel 6 óra pedig nagyon gyorsan elérkezett. Készülődés, majd nem éppen feldobódottan beérkeztem a hivatalba. Ahol aztán mindjárt az első negyed órában elég kemény beszélgetésnek voltam részese kitekintve az őszi választásokra. A miheztartás végett.... A délelőtt nagyon gyorsan eltelt, majd finom tökfőzelék várt ebédre, aztán folytatódhatott a munka. Kicsit talán lazábbra is vettem, de majd úgyisnekem kell megcsinálni, bepótolni, senki nem fogja helyettem. Rögtön munka után siettem Siófokra, hiszen időpontra volt megjelenésem. Izgatott voltam, meg elég furán éreztem magam, de talán valami a kezdetét vette és eredményes lesz a jövőben. Hazaindulás előtt nagyon gyorsan megejtettem valami vacsora féle vásárlást, illetve beszaladtam az egyik könyvesboltba. Hiszen ma kezdték terjeszteni Paulo Coelho legújabb könyvét, vagyis ami nem új, de most jelent meg magyar fordításban.(Brida) Még a múltkori könyvekkel sem végeztem, máris itt az új, amit nagyon kiváncsian vártam. Majd ha érdekes fejezetekre bukkanok, biztos meg fogom osztani a tanulságos írásokat itten is. Itthon már nyugisan telt. Szüleimet megleptem sok-sok gombóc fagyival, akiknek nagyon jól esett figyelmességem. Tegnap este kicsit néztem az Angol beteg című filmet, de igaziból nem volt lelkierőm végig nézni. Sok mindent megindított bennem szeretteimmel kapcsolatosan. Sokat sírok ettől eltekintve is mostanában, nagyon szomorú vagyok legbelül. Olykor mintha két énem lenne. Nem szeretek egyedül lenni. Nem tudom mi történik velem, annyira boldog voltam anno, és az elmúlt hónapokban meg szinte csak rossz történik , mindig oda lyukadok ki, hogy csalódást okozok. Amilyen boldog voltam, most annyira boldogtalannak érzem magam. Sajnos teljes érdektelenséget értem el nála, nem beszélgetünk, mintha nem érdekelné semmi, nem válaszol már a személyesebb kérdésekre se, már a blogomat se olvassa.... Sajnos. Az este további részét olvasással töltöttem. Még valami, Milyen érdekes, hogy 9 évig nem találkozol valakivel és most az elmúlt napokban pedig szinte mindennap valahol összehoz a sors vele. Akármerre megyek valahol biztos belébotlok. Jól esik feleleveníteni a közös éveket, a sok munkát, kacagást. De hol és merre jártunk eddig, hogy még nem is láttuk egymást?